Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Varga Péter: Egy XVII. századi karabély restaurálása

addig menjek el a kiegészítésben, amennyit az esztétikum és a tárgy állapota megkövetel, jelezve, hogy mi a pótlás.

A karabély összetett, többféle anyagból áll:

anyagok

részek

acél:

a lakatszerkezet 3 rugója, dió, serpenyőfedél a vele egybeépített tüzacéllal.

kovácsolt vas:

cső, lakatlemez, serpenyő, kakas, kovafogó pofa csavarral, ravasz, kengyel, csavarok

fa:

ágya (előagya) és tusája

elefántcsont:

az egész- tárgyon lévő filigránszerü díszítmények, egyes vésett csontok.

csont:

a csőágyazat szegélydisze, a töltővessző- hüvely díszei.

szaru:

a tusatalpat boritó lemez.

gyöngyház:

gránátalma berakások.

Mindenekelőtt különválasztottam a fától az acélt és a kovácsolt vas részeket. Megvizsgálva ezeket megállapítottam, hogy a korrodált réteg alatt erős vasmaggal rendelkeznek. Mivel ez a karabély nem számit régészeti tárgynak, ezek tisztítási és konzerválási módszereit (müanyagos bevonás, illetve átitatás) el kellett vetnem. A kovácsolt vas részekre a ferropasszitos kezelést tartottam a legmegfelelőbbnek. A Ferropassit savas tisztítószerben inhibitorként hat, mert a fém felületén oldhatatlan foszfátot képez, s ezzel a védelemhez nagy mértékben hozzájárul. Némely tárgyak esetében a fent említett művelet előtt elektrolitikus kezelés is alkalmazható, ahol az elektrolit nátronlug, az anód pedig rozsdamentes acéllemez. Ezt az eljárást lassúsága miatt nem alkalmaztam. Emellett anélkül is tökéletesen tiszta fémfelületet kaptam. A többi módszer - például az elektrokémiai (cink és nátronlug), vagy a 9fo-os oxálsavas - nem bizonyult elég hatékonynak.

A tisztítást a következőképpen végeztem. Benzines zsirtalanitás után a csövet belehelyeztem a vegyszerbe, hogy az teljes mértékig elfedje.

Ha ugyanis kiér belőle, ott a levegő és az oldat találkozásánál egy esik keletkezik, amit később nem lehet eltávolítani. Többszöri forgatás után gépi vagy kézi vas kracc-kefével jónéhányszor átkeféltem. Ez a rozsda lazulását is elősegíti. Közben a mélyebben ülő korróziós gócokat ki kellett pattintgatni. Ezt a műveletet megismételtem a lakat többi részén is. A folyamat - bár igen hosszadalmas - eredményre vezet. Az acélrészeket (rugókat) nem ajánlatos az említett módon tisztítani, mert felületi edzést kaphat, s újabb feszítéskor eltörhet. Ezek tisztítását mechanikusan végeztem. Különös gondot igényelt a tausirozott lakatlemez, melyet rövid ideig vegyszeresen és kézileg, mechanikusan is tisztítottam, ügyelve rá, hogy a meglévő tausirozott részek ki ne essenek. Ezután e részeket szódabikarbónával közömbösitettem, majd többször is desztillált vizes fürdőben kezeltem. Szárítás után Ballisztol fegyverolajjal passziváltam. A csövet ólomformán egyenesítettem ki, fa- és gumikalapács segítségével. A sátorvasat és a csavarokat is ily módon tisztítottam és passziváltam. Majd pótoltam a hozzá tartozó hiányzó első csavart, mely egyben felül a cső- farnyulványhoz is csatlakozik. Végül az összeszerelés előtt kolorádzsirral mindegyiket átkezeltem.

99