Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Soós Katalin: Papíranyag és pergamen oklevél restaurálásának lehetőségei

Az Iparművészeti Muzeum erre a célra fertőtlenítő ládát készíttetett szaktanács alapján. A 80 x 80 x 80 cm méretű, csapokkal ellátott, duplafalu láda, használatakor behelyezhető a vegyi fülkébe, s így biztosítható az elszívás. A láda alkalmas vegyszeres párologtatásra penészes papíranyag (bőr, könyv stb.) esetén, melyet triklór-etilénnel és timollal végzünk. Elszívás, szellőztetés és szárítás után a fizikai szennyeződéseket mechanikai utón távolitjuk el, rendszerint puha kefével vagy vattával. A por - mely szerves és szervetlen eredetű alkotókból állhat - az egyik fő ellensége a papíranyagnak. Ezért a gondos kefélés, valamint azt ezt követő helyenkénti radírral, gyúrható radirgumival vagy radirgéppel való tisztítás igen fontos, és mindig meg kell hogy előzze a vizes, vegyszeres tisztítást.

A restaurátornak a vizes tisztítás előtt figyelembe kell vennie a kézírás, a nyomtatás és a díszítés anyagát is.

A ceruza születését 1560-ra tehetjük. Azelőtt a krétát, a szént, valamint az ólmot és az ónt használták.

A valódi tintát az i. sz. 400-ban találták fel Kínában; ez lámpakoromból készült, s ma tusnak nevezzük. Az un. "enkausztum tinta" korom, mézga és viz keveréke. Arab találmány a vasgubacs-tinta, a mai európai tinták őse. Festőanyaga cserzőanyagból (gubacs, ritkán fakéreg) és vassókból áll. A vasvegyület lebeg a folyadékban, tehát könnyen leülepedik. Mennél több benne a gubacs, annál feketébb lesz a tinta, azonban nem tartja a színét, idővel megbámul (bizonyítja ezt a legtöbb régi iratunk, középkori oklevelünk). Ez a tinta hazánkban a XIV. századtól ismert. A már megkötött tinta vízzel általában nem oldható fel (az oxálsavas papir- fehérités azonban veszélyes, sőt tilos az ilyen Írásnál).

Az alizarin tintát 1856-ban Leon-Hardi találta fel. Szintén vasvegyület és savval oldott festőanyag kell hozzá. Csersavmentes tinták a kéktinták (császártintá) és az anilintinták, melyek viz hatására többnyire oldódnak, illetve szétmázolódnak. Az ősnyomtatványok betüfestéke a korom és a lenolaj keveréke volt. ,

Vizes vegyszeres kezelés előtt az írás oldódási próbája feltétlenül szükséges! Amennyiben oldódást észlelünk, valamilyen levédés szükséges a további kezelés előtt. Levédésre újabban a Regnal (polivinil-butiro-acetál kopolimer) bizonyult jónak. 1-2%-os oldata alkalmas penészes iratok erősítésére is a tisztítási munkáknál. Sűrűbb oldata alkalmas festékek stb. levédésére is. Száradása után a papír tisztítható, fehéríthető, mert a viz és a különböző tisztitó szerek áthatolnak rajta. Használható levédésre az MRMK laboratóriumában elkészített kopolimer is (PBMA - polibutil-meta- krilát). Használatos még a Calaton Ca oldható nylon alkoholos oldata is. Hátránya, hogy a színeket kissé megváltoztatja, s idővel sárgul. Szokásos levédő szerként zselatint is használni. Hideg vízben megdagad ugyan, de nem oldódik. A pigmentszemcséket ráragasztja a papírra, és megakadályozza azok leázását. A nedves zselatinfilm az összes nyúlási mozgásokat együtt végzi a vizes papírral. A túlzott dagadás megakadályozására néhány csepp formalinoldatot kell hozzátenni. A vizes tisztítás előtt a zselatinnal levédett részt 24 óráig célszerű szárítani.

Ezután következik a vizes mosószeres tisztítás. Mosószerként használható:

zsiralkohol-szulfát (cetil-etil-alkohol-szulfát nátriumsója): nedvesítő képes55