Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Kardos József - Kriston László: Kerámiatárgyak röntgendiffrakciós vizsgálata

és középkori cserépedények anyagában levő kristályos fázisokat kivántuk meghatározni. Ennek ismeretében választ kerestünk azokra a kérdésekre, hogy milyen összetételű anyagokat használtak az akkori fazekasok és hogy ezek felszinközeliek-e vagy "bányatermékek". (Ez a kérdés azért lehet fontos, mert ennek alapján valószínűleg eldönthető, hogy egyes bányákhoz kíjtodve néhány helyen folyt-e agyagmüvesség a kérdéses korban, vagy az országban viszonylag sok helyen, nagy területeken lelhettek alkalmas nyersanyagokat. ) Az országban előforduló talajok összetételének ismeretében meghatározható-e, hogy a cserépedény nyersanyaga honnan származik, le- het-e egyáltalán hazai előfordulás? Milyenek lehettek az edény hevitési körülményei, a kiégetési hőmérséklet stb. ? Az edények feltalálási helyük közelében készültek, vagy más utón, pl. kereskedők révén kerültek oda?

Minthogy a kérdések jelentős részére a választ csupán a cserépedények vizsgálatával nem lehetett megadni, ezért tájékozódás céljából különböző helyekről származó talajokat, cserépedény-gyártásra szolgáló agyagot (bányaterméket), illetve ezek különböző hőmérsékleten égetett változatait is bevontuk a vizsgálat körébe.

A röntgendiffrakciós vizsgálattal nyert adatok és azok értékelése

23 cserépmintát vizsgáltunk meg (I. táblázat). A belőlük kimutatható •kristályos fázisokról a II. táblázat ad áttekintést.

Valamennyi mintában előfordult a SÍO2, de csupán ol-kvarcot lehetett kimutatni. Vizsgálódásaink körében különös jelentősége egyébként nincs, tekintettel arra, hogy a kerámiák egyik állandó összetevője és 1000 C° alatt kristályszerkezete nem változik.

Az agyagásványok közül klór it három mintában (14, 22, 2 3 minta) volt kimutatható. Mindhárom cserépedény fekete volt és avar, illetve gepida eredetűek. Az ASTM kártyák alapján nem lehetett pontosabban meghatároz- hí. hogy milyen fajta klorit van jelen.

14 mintában fordult elő illit. Ezzel kapcsolatban azonban némi fenntartással kell élnünk. Az illit szerkezetét tekintve nagyon közel áll a valódi csillámhoz, ezért a röntgendiffrakciós eljárással csak nagyon nehezen lehet megkülönböztetni őket egymástól. A szakirodalomban közölt szempontok alapján - a reflexiók élessége és száma, a bázisreflexió élessége, a (060)-as reflexió helye - azonban valószínűbb, hogy a vizsgált edények anyaga illitet tartalmaz.'

Csillám (muszkovit) jelenléte egyértelműen nyolc mintában (5, 9, 11, 15, 16, 18, 19, 21) volt megállapítható.

Más agyagásványt nem lehetett kimutatni. Ennek oka lehet részben az, hogy már az eredeti nyersanyag sem tartalmazott egyéb ásványt, másrészt ha eredetileg volt is, a kiégetés során kristályrácsa összeomlott.

19 mintában volt kimutatható mennyiségben földpát. Az ASTM kártyák alapján azonban nem lehetett egyértelműen eldönteni - szerkezetük nagymértékű hasonlósága miatt -, hogy a plagioklász sor mely tagjai szerepeltek a mintákban.

40