Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Duma György: Cserépedények grafittartalmának gyakorlati jelentősége
nak. Az egyes edények grafittartalmában szemmel láthatóan mennyiségi eltérés is van. Az edények grafittartalmának mennyiségi meghatározását nagymértékben megnehezítette az a körülmény, hogy azt az égetést követően a cserép anyagától és a különböző széntermékektől, melyek részben az égetés folyamán keletkezhettek, már elkülöníteni nem lehet. Mivel a grafit mellett előforduló szénféleségek mennyisége viszonylag minden esetben kevés, azért a grafittartalomnak a teljes széntartalmat tekintettük. A széntartalom nagyságára közelítő pontossággal a mennyiségi kémiai elemzések izzitási veszteségi értékei alapján is következtethetünk. Az edények széntartalma igen változó, néhány esetben alig érte el az 5%-ot, máskor 25%-nál magasabb mennyiséget határozhattunk meg. A hei- ligenkreuzi. edények mai széntartalma 12% (1. sz.) illetőleg 15% (2. sz.) volt. Kísérleteink azt mutatták, hogy a feldolgozott grafit mennyisége mind az égetés során, mind az edények használata folyamán jelentős mértékben csökkenhet. Éppen ezért széntartalmuk mai mennyisége jellemzésükre egymagában aligha lehet alkalmas. Irodalmi adatokból ismert, hogy a különböző grafitfajták kiégésének hőmérséklete a levegő'n erősen eltérő (3. ábra). A technológiai kísérleteinkhez használt különböző grafitfajták termogravimetriai vizsgálat^ e megállapítást nagymértékben alátámasztotta. Ennek alapján megkíséreltük az ausztriai előfordulásokból származó és a cserépanyagokban lévő grafit- anyagokat differenciál-analitikai (DTA) vizsgálatok segítségével jellemezni. Az e célra kialakított eljárásunknál a cserépanyagok jelenléte a vizsgálatokat nem befolyásolhatta. Ismert, hogy a grafitelőfordulások anyaga keletkezési körülményeik miatt egyetlen lelőhelyen belül sem lehet egységes. Ezt a különböző bányatermékek vizsgálata jól mutatta. Az agyagokhoz feldolgozott grafitokat azonban már joggal lehet egységesnek tekinteni, mivel azok előbb a kitermelés - bányászás - később az aprítás és őrlés folyamán minden bizonnyal kellően elkeveredhettek, átlagolódtak. A DTA-vizsgálatok alapján feltehető, hogy a két heiligenkreuzi cserépedényhez igen hasonló, de nem azonos minőségű grafitot dolgoztak fel (1. ábra 1,2 sz.). E vizsgálatoknál különösen szembetűnő az anyagában grafitot tartalmazó és a grafittal engo- bozott, - csak a felületén grafitot tartalmazó - cserépanyagok eltérése (1. ábra 3,4). Igen sok mintánál tapasztaltunk 300 °C körüli hőmérsékleten exoterm reakciót, melyre ezideig kielégítő magyarázatunk nincs. Mivel ez az olvasztótégelyek anyagában is jelentkezett (16. sz.), ezért annak nem lehet az edényekben visszamaradt szervesanyag bomlásterméke az okozója. Sokkal valószínűbb, hogy a talajból felvett humuszanyagoktól származik. A továbbiakban megkíséreltük a cserépanyagok közötti eltérésekre és hasonlóságokra, a grafittartalmuktól függetlenül, pusztán a feldolgozott nyersanyagok - agyagok - kémiai, összetevői alapján következtetni. Mint ismert, a kerámiai nyersanyagok és késztermékek csak kivételesen jellemezhetők közvetlenül kémiai összetételük alapján. Abból a megfontolásból kiindulva, hogy az azonos anyagokban a megfelelő alkotók arányai hasonlók, az elemzéssel meghatározott kémiai összetevők egymás közötti arányának, viszonylagos mennyiségi megoszlásuknak, a cserépanyagokra is 16