Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Járó Márta: Institut royal du Patrimoine artistique: a belga műtárgy- és műemlékvédelem központja
JÁRÓ Márta Institut royal du Patrimoine artistique: a belga műtárgy és műemlékvédelem központja 1934-ben a brüsszeli Királyi Művészeti és Történelmi Múzeumok igazgatója, Jean Capart elhatározta, hogy á fotórészleg mellé laboratóriumot szervez, amelynek feladata a természettudományos módszerek alkalmazása a muzeum műtárgyainak vizsgálatához. Egy félreeső sarokban egy mikroszkóp és egy Wood-lámpa - ez volt az első "laboratórium", amelyből nem egészen harminc év alatt a világ egyik legkorszerűbb "mütárgyvédelmi kombinátja", az Institut royal du Patrimoine artistique - IRPA (= "Művészeti Örökség Királyi Intézete") létrejött. A Jean Capart által alapitott laboratórium 1946-ig működött, ezután különvált a múzeumtól, és az Archives centrales iconographiques d’Art national et Laboratoire central des Musées de Belgique - ACL (a "Nemzeti Művészet Központi Ikonográfiái Archívuma és a Belga Múzeumok Központi Laboratóriuma) elnevezésű intézmény egyik részlegeként az összes belga közgyűjtemény "szolgálatába" állították. Feladataként a tudományos kutatást és a technikai tanácsadást jelölték meg. (Az archívumot a nemzeti műkincsek fotóleltárának elkészítésével bízták meg.) 1957-ben újjászervezték az intézményt, amely ettől kezdve viseli az Institut royal du Patrimoine artistique nevet. Az újjászervezéskor az archívum (Archives iconographique) és a laboratórium (Laboratoires de Microchimie et de la Physique) mellé konzervátori részleget (Service de Conservation) hoztak létre, hogy a dokumentáció, a természettudományos kutatás és a konzerválás-restaurálás egysége megvalósuljon. E cél érdekében tervezték és építették fel a világon a maga nemében talán egyedülálló székházat, amelyet 1962. októberében vett birtokba az intézet. A hétszintes, modern épület a brüsszeli Jubileumi parkban áll a Királyi Művészeti és Történelmi, valamint a Hadi és Hadtörténeti Múzeumok tőszomszédságában. 1 Az intézmény első irányitója 1934-től 1965-ben bekövetkezett haláláig a modern műtárgyvédelem egyik legkiemelkedőbb egyénisége: Paul Core- mans volt. Vegyészként került a Jean Capart által alapitott laboratórium elere. Folyamatosan képezte magát, céljául tűzte ki, hogy a természet- tudományos vizsgálatok szérvesen egészítsék ki a restaurálást. 1946-ban őt nevezték ki a hamis Vermeer-képek fizikai és kémiai vizsgálatát végző bizottság élére. A nemzetközi érdeklődést kiváltó munka igazolta a modern analitikai módszerek létjogosultságát a műtárgyak elemzésénél. Paul Coremans nevéhez fűződik az UNESCO támogatásával Rómában működő Nemzetközi Restaurátor Központ (Centre International d’Études pour la Conservation et la Restauration des Riens Culturels) megszervezése. René Sneyersszel, közvetlen munkatársával (az intézet jelenlegi igazgatójá158
