Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
T. Balázsy Ágnes: Ösztöndíjjal Hollandiában
moly gondot okozott a restaurátornak, hogy sem korát, sem eredeti funkcióját nem ismerte e tárgynak. A hiányos kép több helyén is sötét foltok mutatkoztak, melyek kezelése egy sor etikai problémát vetett fel, de nehezítették a dolgot egy előző kezelés durva nyomai is. Más konzerválási eljárást választott volna a restaurátor aszerint is, hogy a tulajdonos múzeum fektetve vagy felfüggesztve kivánja-e bemutatni, ami egyértelműen a funkció függvénye. Ernst van de Wetering egyrészt művészettörténeti megfontolások, másrészt a vegyészek vizsgálatai alapján a tárgy készítési idejét 1480 tájára datálta. A Tropenmuseum dokumentációs anyagai között fellelt egy olyan fényképet, amelyen egy jóval későbbi származású hasonló kép előtt zajló jelenetet mutat be. Az Írásos adatok szerint a függőlegesen tartott festmény előtt egy nő táncolt és énekelt, miközben egy olajlámpával meg-megvilágitotta az elbeszélésben említett és a képen ábrázolt személyeket, jeleneteket. Eldőlt tehát, hogy a sötét foltokat nem lenne helyes eltávolitani a textilről, hiszen szervesen hozzátartoznak történeti, néprajzi értékéhez. Ugyanakkor kiderült a javításokról, hogy nem mind egy előző múzeumi "restaurálás" nyomai, hanem folytonos javítások eredményei, melyeket az tett szükségessé, hogy a használaton kívül törvényszerűen balról jobbra feltekercselve tartott, a játék alatt is állandóan mozgatott, össze-, illetve szétcsavart anyag főleg hosszirányban erősen megtöredezett. Végül vizes tisztítással láthatóvá tették a figurákat és a feliratokat anélkül, hogy az olajfüst nyomait sértették volna. Minthogy a hasa- dékok varrása inkább gyengítette mint konzerválta volna a vékony textiliát és a muzeum kívánsága az volt, hogy alkalmanként használatát is bemutathassák, a müanyagdiszperzióval történő dublirozás módszerével hozták olyan állapotba, hogy a feltekercselés igénybevételét is el tudta viselni. A restaurátor tehát megalapozott etikával kezelte a darabot, a művészettörténésznek pedig módja volt bizonyító erejű adatokat szerezni. ® A restaurátorképzés A restaurátorképző iskola a Központi Laboratóriumon belül, de teljesen elkülönülve indult meg 1978 októberében. Érettségi birtokában, 30 éves korig jelentkezhetnek a leendő restaurátorok. Egészségügyi és szakmai felvételi vizsga után a képzés 4 évet vesz igénybe. Az első három évben a hallgatók nappali oktatást kapnak, melyet a negyedik tanévben múzeumi praktikum követ. A tanfolyam anyagát a természetes makromolekulákból álló műtárgyak (fa, textil, bőr, papir) kezelésére korlátozták, a gyakorlat és az elmélet 2: 1 arányának kialakítására törekedve. Az első évben a fa megmunkálásával és restaurálásával, illetve a textíliák kezelési szabályaival és készítésük technikájával foglalkoznak a hallgatók. A következő évben a bőr és a papírkészítés alapjaiban mélyednek el. Anyagtant, kémiai tudományokat az első évtől, biológiai alapokat a második évtől kapnak. A harmadik esztendőben kerül sor a fényképezés és az általános restaurátori tevékenységek ismertetésére. Mindemellett folyamatosan oktatják számukra a művészeti és kultúrtörténeti tantárgyakat, melyekben nagy rész jut a restaurátoretikai kérdéseknek is. ^ A tematika természetesen még kissé kialakulatlan, az elméleti képzés terén az igények maximalistának tűnnek. Igaz, hogy a mi levelező fŐisko149
