Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

T. Balázsy Ágnes: Ösztöndíjjal Hollandiában

mikroszondás laboratórium gazdájával például mintát vettem egy hamis­gyanús kép festékrétegéről, beágyaztam és a különböző megvilágításokkal működő mikroszkópban mikrofelvételt készítettem. 1 Nem bántam volna, ha például Jan van Eyck képeivel folytathatom. A röntgenfluoreszcenciás-diffrakciós laboratórium elsősorban szervetlen anyagú műtárgyak analízisére szolgál, s mivel ezen a területen meglehe­tősen csekély a tudásom, nem mutattam túl nagy érdeklődést. Amikor azonban Peter Hallebek elmondta, hogy most indítanak egy kutatási progra­mot, amelynek során az aranyozott bőrök nedvesség- és zsírtartalmát ha­tározzák meg, majd tüzetesen megvizsgálják, hogy, a légkört szennyező kén-dioxid-gáz milyen folyamatban bontja le a bőr aminosavait, s a kelet­kező ammónium-szulfát mennyiségéből következtetnek a károsodásra, nyom­ban kedvem támadt ottmaradni. Teja van Oosten egy infravörös spektroszkóp és egy vadonatúj gázkro- matográf fölött rendelkezett. Vizsgálta a restauráláshoz használatos anya­gokat, meghatározta a módosított vegyszerek tulajdonságait. Éppen egy a papirrestaurálásban bevezetésre kerülő hidroxi-propil-cellulóz nevű anyag vizsgálatait végezte, ami sok érdekes problémát vetett fel. Jap Mosk lézeremissziós spektrográfja is bűvöletébe kerített, értékes egyiptomi és inka leletek vártak fém alkotóelemeik meghatározására. Csak az tartott vissza, hogy tudtam, négy hónap sem elegendő az emissziós spektrográfia rejtelmeinek megismerésére. Judith H. Hofenk de Graaf a textil- és a papirrestaurálás területén vég­zett kísérleteket. Hidroxi-propil-cellulózzal impregnálta a kényes grafiká­kat, és ezután tisztitotta-fehéritette őket. Az impregnáláshoz kis vákuum­asztalt tervezett, amelyet lyukacsos teflonlap borított. A lyukaktól gumi­csövek vezettek a vákuummotorhoz, egyenletes eloszlásuk mindenütt egyen­letes eloszlásuk mindenütt egyenletes szívást biztosított. Az impregnálást öregedésállósági és egyéb vizsgálatok követték. A papír és a műanyag köl­csönhatását, illetve a tisztíthatóságot a restaurálás előtt mindig alaposan megfigyelték. Volt ebben a laboratóriumban több textilszál és -szövet vizs­gálatára alkalmas készülék, itt történt a textiltisztításban használatos anya­gok kipróbálása, s végeztek fényállósági és egyéb méréseket is. Érdekes munka folyt a papír-, fém-, bőr-, fa- és festményrestaurátor- mühelyekben is. A módszerek nemigen különböztek a nálunk alkalmazottak­tól, de rendkívül tanulságos volt végigkísérni egy-egy tárgy útját. Állami és magán megrendelőik egyaránt jelentkezhetnek, akár mobilizálható mű­tárgyakkal, akár helyben konzerválandó köztéri szobrokkal, vagy magánhá­zakban lévő aranyozott bőrkárpitokkal. Az épületbe érkező műtárgyak egye­nesen a fotórészlegbe kerülnek, ahol fénykép-, illetve diafelvétel készíte­nek annyi példányban, hogy elegendő legyen az adattár, a restaurátor és a megrendelő számára. A további dokumentálást a restaurátor végzi. A munka befejezése után a teljes dokumentáció, benne a restaurálás előtt, közben és végén készült fotókkal, a világosan áttekinthető katalógusrend­szerrel ellátott adattárba kerül. Külön-külön tárolva található meg itt minden fénykép, mikroszkopikus, röntgen-, fluoreszcens, surló-, illetve infravörös fényben készült felvétel. Az oktató vagy előadási célra készült diasorozatok, filmek a fotórészlegben kereshetők ki. A fotóarchívumot kü­lön helyiségben, ugyancsak fémszekrényekben kezeli az adattáros - eset­leges tűz esetén innen kaphat képet az utókar a Központi Laboratórium munkájáról. 147

Next

/
Oldalképek
Tartalom