Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Morgós András: Beszámoló a "Szilikon szimpóziumról"
gatását. Ezenkívül feldolgozás előtt ajánlott az anyag megkeverése (betörése) a töltőanyag esetleges leülepedése, illetve a tixotrópia jelensége miatt. A viszkozitás változtatása széles határon belül lehetséges, de ebben a kérdésben ellentmondóak a problémák. Ha a viszkozitást nagyon lecsök- kentjük (ami előnyös), a gumi mechanikai tulajdonságai romlanak, ebből a szempontból az a jó, ha minél sűrűbb a gumi. Ennek ellenére a megfelelő célra elő lehet állitani az optimális tulajdonságú gumit. A szilikonok gyártásának kezdeti szakaszában mindenki arra törekedett, hogy olcsó társitó anyagot keverjen bele, amivel a gumi minőségét rontották. A Wacker cégnél olyan technikai megoldások születtek, amelyek a szilikonok árát jelentősen levitték és ma már nem cél olyan inaktiv töltőanyag bevitele, ami a zsugorodás szempontjából előnytelen. Ezek a problémák megoldottak, a zsugorodások minimálisak, éppen ezért jó levonati anyagok a szilikonok. Összefoglalva: a zsugorodás és a rugalmasság a töltőanyag és lágyitószer mennyiségétől függ. A kioldhatóság és reverzibilitás kérdéséhez elmondható, hogy a szilikontermékek skálája széles. Az oldhatóság egész máá egyik termékre nézve, mint a másikra. A hidegen vulkanizálódó szilikonkaucsukokhoz a Wacker cég megadja, hogy melyik oldószerrel szemben milyen mérvű duzzadás, zsugorodás várható. Általában aromás szénhidrogéneknek kevésbé áll ellen, poláros oldószerek nem nagyon támadják meg (alkohol, aceton). Szilikonoknál a kémikus olyan tulajdonságokat kíván elérni, ami miatt ezek tartósak lesznek, és mindennek ellenáUnak. A szilikonok műtárgyakból való esetleges kioldásakor éppen ez lesz a probléma. Itt ellentmondás van az anyag stabilitása és kioldhatósága között. Azt nem mondhatjuk, hogy ez megoldhatatlan probléma, de nem biztos, hogy járható ut. Impregnálás esetén a reverzibilitás kérdésében Szalay Zoltán hangsúlyozta, hogy az eltávolítással szemben ő mindig szkeptikus, mert az oldás duzzadással jár és ebben az esetben a tárgy - tapasztalatai szerint - megsemmisül. Csak duzzadás nélküli oldásról lehetne szó, ami nem biztos, hogy megoldható. A szilikonok stabilitását általában összehasonlítva a szerves vegyietekkel elmondható, hogy ezeknél sokkal stabilabbak. Az alaplánc ugyanaz ami az üvegben van, tekintve, hogy az üveg ellenálló, ez áll a szilikonokra is. Ezen kívül általában metil és fenil csoportok találhatók bennük, amelyek a legellenállóbb szerves csoportok közé tartoznak. Éppen ezért alkalmazhatók az űrtechnikában is. Az űrben ellenállnak a nagy hőmérsékletnek, a röntgen, a radioaktiv, az ultraibolya sugárzásnak. Ezzel példázható a tartóssága. Sokkal nagyobb az ellenállóképességük oxigénnel, fénnyel, nedvességgel szemben, mint a szerves anyagoknak általában. Dr. Nagy József a reverzibilitás és stabilitás kérdéséhez kapcsolódva közölte, hogy léteznek szilikon lakkok, de ezek ujraoldhatóságáról nincsenek tapasztalataik. Ha ilyen lakkra szükség lenne, éppen ez volna az egyik terület, ahol érdemes volna együttműködni. Itt is felvetődik a stabilitás-ujraoldhatóság ellentét. Van olyan ipari olajfesték, melynek 29%-a szilikon, tulajdonságai éppen olyanok, mint az olajfestékeké. Ugyanúgy eltávolithatók a szokásos technikával (ipari), előnyük, hogy rendkívül jó a viharállóságuk, mig a szilikon nélküli olajfesték 5 év alatt tönkremegy (kitéti helyen), ez floridai vizsgálatok alapján 10-15 évet kibir. 132
