Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
T. Knotik Márta: Egy kínai hímzés restaurálásáról
tázat összekapcsolódásával biztosították a fémfonal-fektetés folyamatosságát, így a fonalakat nem kellett elvágni és a fektetést újrakezdeni, A kontúr jellegű ráhimzés lényege hasonló ez utóbbihoz, bár itt a fémfonalak mindig párosával haladnak és párosával is öltik le okét, de a párok nem mindig ugyanabból a két fonalból tevődnek össze. Vegyünk példának egy levelet vagy virágot , . A kontúron induló fémfonalpár az első erezetnél vagy sziromnál elválik és csak a belül haladó fonalat vezetik tovább a belső rajz mentén. Ebből az egy fonalból úgy alakítják ki a fonalpárt, hogy az erezet vagy szirom aljánál a fonalat visszahajlitják, illetve visszafordítják és felérve az elhagyott fonalhoz, onnan eredeti párjával fektetik tovább. Ilyen módon érték el, hogy mindenütt csak kettesével haladjanak a fémfonalak és mégse kelljen elvágni okét. Evvel a folyamatos megoldással szinte rajzolták a virágok szirmait, a levelek erezetét, a ruhák redoit, a ruhadarabok kontúrjait. Ezt a könnyed vonalvezetést helyenként pótolnunk is kellett, például az egyik virág kusza alaphimzésének rögzítéséhez okvetlen szükség volt rá. Ezért az épségben maradt virágok közül kiválasztottuk a hozzá legjobban hasonló' VIII. t, 6.A kusza-virágot celofánpapirra másoltuk, majd ebbe az épvirág alapján belerajzoltuk a virág belső vonalvezetését vili. t. 7. A. kész celofán-rajzot időnként kusza-virágunkra terítve ellenőriztük, hpgy jó irányba vezetjük-e a fémfonalat . Hasonlóan pótoltuk a levelek vagy más motívumok belső rajzát, amennyiben az alaphimzés a fémfonal-fektetés nyomát már nem őrizte. A kontúr jellegű ráhimzés pótlását hasonló meggondolásból választottuk a helyreállításhoz, mint a geometriai rendszerű ráhimzését. Hiszen az alaphimzés kusza fonalait mindenképpen helyükre kellett rögzíteni és ha ehhez egy más, idegen öltésrendszert alkalmazunk, például átfogóöltés-sorokat, avval jócskán eltávolodtunk volna az eredeti felületkiképzéstől. így azonban nemcsak az eredeti felületkiképzést tarthattuk meg, hanem a belső vonalvezetést is helyreállíthattuk. Egyes ruhadarabok és tárgyak hangsúlyos konturrajzát, illetve kontúr ráhimzését vastag selyemcérnából alakították ki, melyet szintén párosával fektettek és párosával öltögettek le , A cérnapárokat a konturjellegü fémfonalpárokhoz hasonlóan alakították ki és vezették az alaphimzésen, illetve a minta rajzán. A kontúr indításánál a cérnát kettőbehajtották és a cérna- párokat egyenletes távolságban leöltögették. Változatosságként a cérna lefogásához olykor világosabb szinü fonalat is használtak, mint a lefektetett cérna színe. Ebben az esetben nagyon lényeges, hogy a leöltések ritmusa megfelelő legyen. A vastag cérnapárok lenyomata az alaphimzésen még határozottabban látszott, mint a fémfonalaké, jól megőrizve a rajz finomságát. Az alaphimzésbe bemélyedt rajz nyomán öltögettük vissza a lefeslett cérna-párokat. Ha azt akartuk, hogy a kontúr szépen feküdjön az alaphimzés peremén, akkor a leöltögetéshez a cérna himzésfelőli oldalán öltöttünk fel a tűvel és a cérna külső oldalán öltöttünk le, igy a kontúr-cérnát a hímzés vonalára szorítottuk. Pótlásra itt is szükség volt, különösen az ülő alak pódiumának helyreállításához. A pótlás cérnáját megfelelő szinü és minőségű fonalból, sodrás és visszapörgetés utján, az eredetinek megfelelően állítottuk elő. A le- és felbomlott ráhimzések selyem és fémfonalait, cérnáit helyükre rögzítve, a hiányzókat pótolva, teljesen megszűnt az alaphimzés kócossága 124
