Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: Újabb eredmények a nedves fa konzerválásában
SZALAY Zoltán Újabb eredmények a nedves fa konzerválásában A lágykorhadást szenvedett fák konzerválási nehézsége abból adódik, hogy a korhadást okozó gombák a sejtek másodlagos sejtfalait támadják meg. Ennek következtében a fa - mivel szilárdító anyagát elvesztette könnyen összenyomható. A száradás során először repedezik, majd erősen zsugorodik, végül darabokra esik szét. Még súlyosabb esetben teljesen elporlik. A régi eljárások közül egyedül a Herbstrféle timsós eljárás alkalmazása nyújtott helyenként elfogadható eredményt. Ennek az eljárásnak főhibája, hogy 5 cm-nél vastagabb tárgyat nem lehet jó eredménnyel konzerválni. Továbbá a keletkező timsókristályok össfceroncsol- ták a fa szövetét. így ezek a fák később mindenféle vizsgálatra alkalmatlanná váltak. Az 50-es évektől kezdtünk foglalkozni behatóbban a nedves fa konzerválásával. Első kísérleteink a karbamid-formaldehid gyantákkal folytak. Eljárásunkat hazai gyantatipusokra dolgoztuk ki. Céljainknak az ARBOCOLL H gyanta felelt meg a legjobban. A gyantát vízzel 1: 1 arányban hígítottuk és katalizátornak ammonium-kloridot használtunk. Ezzel különösen nagy tárgyakat tudtunk konzerválni, de az eredményeinkkel nem voltunk megelégedve. Kisebb tárgyak konzerválásához viszonylag jobb eredménnyel használtuk, de az egészen vékony, fél cm körüli vastagságú tárgyakhoz már nem volt megfelelő, kezelés után túlságosan törékeny lett a tárgy. A polietilén-glikol sem oldotta meg mindig a fakonzerválási problémáinkat. Legtöbb problémánk az igy kezelt tárgyak ragaszthatóságával volt. Ugyanakkor a kezelt fa külleme sem volt mindig elfogadható. Számunkra a leirt eljárás nagyon drága volt és a kezelési időt is túl hosszúnak tartottuk. Ezért először ezen kívántunk segíteni. A leírtak szerint a kezelési idő a tárgy vastagságától függően akár egy évig is elhúzódhatott. Kísérleteink során bebizonyítottuk, hogy a kezelési időt egy hónapra leszűkíthetjük. Ennél azonban a tárgy károsodása nélkül a kezelési időt tovább nem rövidíthetjük. Az eljárásunk lényege, hogy a fatárgyat 10%-os polietilén-glikol oldatba tesszük és miközben állandóan 56 °C-on tartjuk a hőmérsékletét, kétnaponként újabb 10%-os polietilén-glikol (PEG) hozzáadásával sűrítjük az oldatot. Mivel a polietilén-glikol a fa bomlástermékeinek hatására szintén bomlásnak indul és a visszamaradt termék sötét szinü nyálkás anyag, az eredeti leírás javasolja, hogy ezt teljesen friss polietilén-glikolra cseréljük ki. Ez meglehetősen megdrágítja az eljárást. Úgy gondoltuk, hogy ha a fakonzerválásban nem nélkü- lözjetjük a PEG alakstabilizáló tulajdonságait, kíséreljük meg a számunkra kellemetlen tulajdonságain segíteni. 108
