Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Csáki Klára: Középkori desztilláló készülék sisakjának restaurálása
simának kellett lennie, hiszen a sisak nyakának és testének összeillesztése után a belső felület minőségén már nem állt módunkban javítani. Sipos Enikő javaslatára, a lehetőségek közül a MMA-alapu, házilag készített müanyagfóliával történő kiegészitést választottuk. A folyékony, cseppenként vagy csikókban felhordható anyagok ellen szólt a már említett bonyolult forma és a tárgy nagymérvű, kb. 60%-os hiányossága. így is először szilikon negatívot vettünk a meglévő részekről, majd elforgatás után Kalloplaszttal pótoltuk a hiányzó részeket, hogy a végleges kiegészítéseket pontosan tudjuk beállítani. Az előzetes pótlásnak tehát tulajdonképpen statikai szerepe volt. Ezek után el kellett készíteni az alapanyagot, a müanyagf óliát. Ez a leírt módszerrel történt, szárítóként Cu-oleátot, színezékként pedig "Sudan Braun" t- "Zaponecht Grün" zsírban oldódó festékeket használtunk. A kész fóliát - amely még nem polimerizálódott tökéletesen - láng fölött, óvatosan melegítve, képlékennyé tettük, és az előkészített formára húzva alakítottuk. A pozitív forma jelen esetben nem a megszokott és általánosan alkalmazott gipsz pozitív volt, amelyet például polivinil-alkohollal izolálnak. Egyszerűbbnek bizonyult, hogy egy, a tárggyal azonos méretűre fújt üveg formára hajlítsunk. Ez a másolat laborüvegből készült, s igy a magasabb hőmérséklet hatására sem tört el. Ennél a módszernél azonban nem a pozitivot és a formát melegítettük fel (mint ez a gipszformánál szokásos), hanem csak a kiegészítésre használt fóliát. Amikor a kívánt alakot, formát a MMA-fólia felvette (amelyet meg is őriz, mert a kimelegitéskor befejeződik a polimerizáció), levettük a pozitívról. Ezután az üveg hiánya fölé helyeztük, celluxszal rögzítettük és pontosan a törések mentén, azokra merőlegesen, melegített szikével előbb finoman megjelöltük, majd kiszabtuk a megfelelő formát. Leemeltük az üvegről a darabokat, szélüket óvatosan megreszeltük, éppen csak annyira, hogy a meleg kés hatására keletkezett habos peremet (un. sorja) lesimit- suk. A kiegészítéseket a hiányokba helyeztük, celluxszal ismét rögzítettük, majd a MMA sűrítésekor félretett folyékony metakriláttal beragasztottuk. E kiegészítési módszer előnye, hogy formatartó, mert a teljes polimerizáció a formán következik be, valamint a környezet kémiai hatásaival szemben kellően ellenálló pótlásokat eredményez. A formák behajlítása a következő sorrendben történt:- a sisak kupolaszerűén hajló ivére hajlítottunk; itt a nagy felület és annak domborodó, illetve keskenyedő formáinak egészben történt kialakítása okozta a nehézséget;- a kifolyócsőre és a cső kettős görbületére;- a szedő vagy folyadékfelfogó vályú kettős 'hajlatára (ezt két részben szabtuk be, melyek találkozási felülete a kupolába hajló ív legmélyebb pontja);- a nyak ivére; ennél a hajlitásnál két problémánk volt: az egyik, hogy az eredeti nyak pereme felé vastagodó, a másik, hogy a nyak szűk szájú. A behajlitott és beszabott formák beragasztásának sorrendje:- a test, vagyis a kupola hiányainak pótlása: (III. t. 4, 5.) 40
