Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Kerti Károly: Restaurátori technikák római üvegeken (Két III. századi üvegtárgy restaurálása)
Kikeményedés után a paraffinréteget eltávolitottam, és újabb réteget vittem fel, amivel megkaptam a szükséges vastagságot, Hántolással, reszeléssel, csiszolással alakitottam ki a megfelelő formát, majd fémgyapottal és rongy- gyal olyan mértékben poliroztam a felületet, hogy megfeleljen az eredeti üveg optikai sajátosságainak, A palack testén lévő hiányok pótlására - a nagy felület, viszonylag egyenletes falvastagság miatt - fóliás kiegészítést alkalmaztam. A feladat tehát megfelelő szinü és vastagságú polimetil-metakrilát fólia készitése volt. Többszöri próbálkozásra sikerült csak az üveg színéhez közelitő fóliát előállítani. A problémák egyrészt abból adódtak, hogy az üveg tömegében barnászíjld szinü, viszont a hiányzó részeknél, ahol a fujás technikájából adódóan az üvegfal a legvékonyabb, szinte viztiszta, illetve a kristályos bomlás és a korróziós maródások miatt fehéreszöld. A fólia készítésénél először az üveg tömegét vettem figyelembe, s emiatt a pótlás környékéhez képest tulszinezés történt - a kapott fólia sötétebb árnyalatú lett a szükségesnél. A szin beállítását Zaponechtgrün és Cellitonbrillantgrün bekeverésével végeztem, olykor még Fettbraunt is adva hozzá. Egy alkalommal réz-oleát hiányában króm- oleát szikkativot használtam, ami nem stabilizálja a pigmenteket kellőképpen, és a szabad peroxidok oxidáló hatására a már megfelelően beállított szin a besürités során elváltozott - sárgásbarna fóliát kaptam. Végül sikerült elkészíteni a megfelelő szinü fóliát. Miután a kiegészítő anyag elkészült, a megfelelő formát kellett kialakítani. Ahhoz, hogy a legnagyobb hiány pótlásához megfelelő méretű negatívot vehessek le a felületről, először a különálló kisebb hiányzó részt kellett pótolni. A palack egy ép részéről negatívot vettem, erről a formakészítésnél leirt módon gipszpozitivot készítettem, amire a kilágyitott fóliát ráfeszitettem. Megpróbáltam ugyanennek a részletnek présformában való elkészítését is. A présformával kiküszöböltem a láng felett való kilágyitás közben előforduló esetleges hibákat (behabosodás, fólia elszakadása stb.). A megfelelő alakúra és mintájúra préselődött fóliadarabot fogazott élű késsel beszabtam a megfelelő helyre és beragasztottam. Ezáltal kialakult egy akkora egységes felület, amelyről a nagy hiányzó részhez szükséges szilikongumi negatívot levehettem. A pótlás elkészítésénél azonban a következő probléma adódott: olyan, az üveg canelurá.s díszítésnek megfelelő barázdált fóliadarabot kellett hajlítani, amely az üveg kontúrját tekintve "S" alakú (a fenéknél visszafordul), s amellett követi a forgástest görbületét is. Ennek a bonyolult formának sem a meghajlitása, sem a préselés nem sikerült egy darabból. Préselésnél a fólia felső és alsó részén egyaránt gyűrődések keletkeztek. Ezért legjobb megoldásnak az kínálkozott, hogy a fenékrész hiányát poliészterrel pótolom, és a kiegészítést egészen az oldal canelurás díszítésének indulásáig felhozom. Ezt a megoldást támasztja alá az is, hogy az üveg a fenékrésznél a nagyobb vastagság miatt sötétebb szinü. Az egyszerűbbé vált formát most már meg lehetett hajlítani, de előzőleg a gipszforma hullámvonalait kimélyitettem, mert csak igy kaptam a fólián az eredetinek megfelelő bordázottságot, A meghajlított fóliát a már ismertetett módon beszabtam és beragasztottam a hiányzó részbe. Mivel az eredeti üvegfelület kissé homályos - fémgyapottal a kiegészítés felületét is mattá tettem. A "B" tárgy kiegészítéséhez - figyelembe véve a kisebb hiányokat és a korsó fülénél lévő szabálytalan törésfelületet - poliésztergyantát használtam. Először a négyzetes hasáb alakú test hiányait pótoltam ki. Bár az üveg egé92
