Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Kerti Károly: Restaurátori technikák római üvegeken (Két III. századi üvegtárgy restaurálása)

A kész fóliát célszerű minél előbb felhasználni, mert a teljes kikeménye- dés hosszabb folyamat - a fólia napról-napra keményebb és ridegebb lesz. Egy kétnapos polimetil-metakrilát lemez hamarabb lágyul, jobban engedel­meskedik a különböző irányú hajlitásoknak, feszítéseknek, és formatartóbb, mint például egy 10 napos. A kész polimetil-metakrilát fóliát a következőképpen használhatjuk fel ki­egészítésre (Szalay Zoltán eljárása): Az üvegtárgy egy ép részéről szilikon­gumi negativot veszünk. Ebből gipsz pozitivot készítünk. Megfeleli) méretű fóliadarabot helyezünk a gipszformára, és szárítószekrényben melegíteni kezdjük. A hőmérséklet emelkedésével a gipszforma átmelegszik, a fólia meglágyul és rásimul a formára. 110-120° C-on a fólia annyira meglágyul, hogy a formára ráfeszitve felveszi a szükséges alakot. Ilyenkor azonnal hű­tésre is szükség van, hogy a fólia gyorsan megmerevedjék. A hűtést vizes ronggyal oldhatjuk meg, amellyel a formára simítjuk az elasztikussá vált anyagot. Készíthetünk gipszből présformát is. A préseléses eljáráshoz azonban ma­gasabb hőmérsékletre van szükség, mert a fólia meglágyulásához szükséges hőmennyiség gipsz közvetítésével jut el az anyaghoz. Tapasztalataim szerint 250-280° C-ra is fel kell menni ahhoz, hogy a metakrilát fólia meglágyuljon. Ilyen magas hőmérsékleten a présformából kilógó fóliarész behabosodik - depolimerizáció zajlik le. A gipszformára hajlitást végezhetjük bunzenégővel is, ha világitó láng fö­lött kilágyulásig mozgatjuk a fóliát, és hirtelen mozdulattal ráfeszitjük a for­mára. A megfelelő formájú fóliát az üvegtárgy hiányzó részére helyezzük. Tixóval több helyen rögzítjük, majd bekarcoljuk a bevágandó részt. Lágy fó­liát ollóval is szabhatunk, de a rideg anyag ollóval való vágásnál berepedezik. Kivágható a szükséges fóliadarab kimelegitett késsel is, de ebben az esetben a formát nagyobbra kell vágni, mert a meleg kés vágása mentén az anyag be­habosodik, amit el kell távolítani. Hogy pontos illesztést kapjunk, türeszelők- kel, csiszolópapirral is kiigazíthatjuk a kisebb eltéréseket. Célszerű is va­lamelyest kisebbre venni a beszabott darabot, hogy könnyen helyére illeszt­hessük - ezzel mintegy a ragasztóanyag számára is helyet biztosítottunk. A fólia beragasztásához szintén metakrilátot célszerű használni. A benzoil- perioxiddal bekevert anyagot a fólia és az üvegszál közötti résbe töltjük. Ez­zel elérjük, hogy a kiegészítés és az üveg közé nem kerül egy harmadik anyag, amely a metakrilát fóliára nézve oldószerként viselkedhet és gyenge ragasztás jöhet létre. A polimetil-metakrilát felhasználható az un. kiforgatásos eljárásnál is. Ennek lényege, hogy a bekevert anyagot negativ formában infralámpa alatt úgy forgatjuk, hogy a lassan besürüsödő folyadék a forma minden részébe be­folyjon, és meghatározott vastagságú filmet képezzen. Kiforgatással kétféle megoldás kínálkozik a pótlásra. Egyik esetben a tárgy hiányzó részére kívül­ről rögzítjük a negativot, és belülről felhordva a metakrilátot, kiforgatással kitöltjük a hiányzó részt. A másik megoldás: kiforgatással a hiányzó résznél nagyobb pótlást készítünk negativ formában, majd a fóliához hasonlóan be­szabjuk és beragasztjuk a darabot. 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom