Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Kerti Károly: Restaurátori technikák római üvegeken (Két III. századi üvegtárgy restaurálása)
fogva nagy mennyiségű viz felvételére képes. Az adszorbeált viz azután az irizált réteg alatt erős bomlasztó hatást fejt ki. "Minden olyan körülmény, amely a viz adszorpcióját elősegíti, meggyorsítja és fokozza a mállási folyamatot. így az üveg felületének letakarása papírral, bevonódása porréteggel, a szellőzés hiánya vagy fogyatékossága a nedves üvegfelületen hálószerű mállási terméket hagy vissza. "3 A fentiek alapján az irizált réteg eltávolítása feltétlenül szükséges. Ezt a műveletet részben mechanikai, részben kémiai módszerekkel lehet elvégezni. A könnyen leváló lemezkék egy része az üvegre tapadt földdel együtt eltávolítható. További tisztítási eljárás: Tixo szalag felragasztása a felületre és lehúzása. A leválasztott ragasztószalag mintegy letépi a felületről a mállási réteget. A kémiai üvegtisztítás legrégibb módja a folysavas kezelés. A foly- sav (HF) jó megtartású üvegek esetében, az üvegfelület állandó ellenőrzése mellett jó hatásfokkal alkalmazható. Vigyázni kell azonban, hogy a maratás az ép üvegfelületbe ne hatoljon be mélyen, mert a folysav oldja a szilíciumtartalmú vegyületeket. SiC> +- 4HF = SiF + 2H O 2 4 2 A keletkezett szilícium-tetrafluorid illó vegyület, tehát a huzamosan tartó folysavas kezelés elvékonyitja a felületet. A gyengébb megtartású üvegek kezelésére jól bevált módszer a hidrogén-peroxid és a salétromsav 1: 1 arányú elegye. Ezek az erélyes oxidálószerek eloxidálják az üveg felületére tapadt szennyeződéseket. Üvegtisztításra is alkalmas a fémtisztitásnál gyakran alkalmazott Komplexon B2 oldata, amely az üvegfelületen kötött fémionokat kelátkomplexeket képezve megköti. A folysavas kezelés viszonylag jó megtartású üvegtárgyak esetén konzerváló hatást is kifejt, amennyiben a felület apró repedéseit összemossa. A gyenge állapotú tárgyak átitatásra szorulnak. Az átitató, megerősítő anyag kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy milyen az anyag viszkozitása. A viszkozitás mértéke pedig a molekulanagyság függvénye. A nagy molekulájú anyagoknak nagy a viszkozitása, ezért nagymértékű hígításra van szükség, és a higitó eltávozása erős száradási feszültségeket okoz. Fontos követelmény az átitató anyaggal szemben még, hogy kellőképpen erősítse a tárgyat, a ké-' sőbbi ragasztások során felhasznált ragasztóanyag tapadjon az átitatott felülethez, és ne változtasson a tárgy megjelenésén (pl. színváltozás). Az "A" és "B" tárgy tisztítása az alábbiak szerint történt: A tisztítás első lépéseként mechanikusan eltávolítottam a könnyen leváló földes szennyeződéseket. Ezután desztillált vizes ecseteléssel folytattam a tisztítást. A megmaradt szennyeződések és az irizált mállási termékek eltávolítását H2O2 és HNO3 1: 1 arányú oldatával végeztem. Ezt a műveletet desztillált vizes öblítés követte, a viz többszöri cseréjével. Ezután 10%-os Komplexon oldatába kerültek a tárgyak, majd ismét öblítés következett. A végső tisztítást és egyben a konzerválást a tárgyaknak pár percre folysavas oldatba való merítésével oldottam meg. A folysavas kezelést ismét öblítés, majd a szárítás követte. A fenti tisztítási folyamat eredményeképpen szennyeződésmentes, tiszta üvegfelületet kaptam, amelyen jól megállapíthatók az elüvegtelenedett részek, valamint az erősebben, illetve gyengébben korrodált felületek. (VIII. t. 2-3.) 82
