Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Farkasvölgyi Zsuzsanna: Az Iparművészeti Muzeum XV-XVI. századi kazulájának restaurálása
szálas aranyat a középkor vége felé kezdtek felhasználni - először Itáliában készült, de hamarosan másutt is utánozták. A fémszálas arany belseje aranysárga selyemfonál, amit laposra vert aranyozott ezüst- vagy rézlemezzek vettek körül. Az aranyhimzés technikájának lényege, hogy a fonalakat szorosan egymás mellé fektetik, hogy befedje az alapot. Az aranyfonalakat csak kétféleképpen lehet levarrni. Az egyik módszer szerint az aranyszálakat kettesével erősítik egy lenfonálhoz, amely a vászon visszáján marad. A tövei kifúrt nyíláson a két aranyszálat kihúzták a vászon felszinére, A vászon szálait számolva rövid laposöltés készül, és a két szál visszabu- jik a visszájára, itt körülfogja a lenfonalat, amely vele párhuzamosan halad, ezután ugyanazon a nyiláson, amelyen kijött, átbújik -a vászon felszinére, A levarrt fonál ezen a hímzésen nem látható. Az aranyfonál másik levarrási módja a simán fektetett aranyhimzés. Ebben az esetben a levarró szál a hímzés színén látható. Az aranyszálak szorosan egymás mellé fektetve fedik be az alapot és csak az elvarráskor kerülnek a visz- szájára. A levarró fonál sorokban haladva apró öltésekkel két aranyszálat fog le egyszerre. A levarró öltések egymástól való távolsága és a soroknak egymáshoz való igazodása szolgáltatja a mintát, amely mint az áthúzott aranyhimzésnél, zegzugos sorokból áll. Ha ezek a himzéssorok egymást keresztezik, úgy négyszögeket alkotnak. Az aranyhimzéseken használt len- és selyemfonalakat erősen viaszolták, hogy hajlékonyabbak és tartósabbak legyenek. Gyakori a domború fémszálas hímzés is. Ebben az esetben a kidombo- rodást kiképezhetik vastag lenfonálból, nemezből és papírból is. A hátterek hímzésénél a fémszálak csigavonalban történő lefektetését használták, a levarró szál többnyire sodratlan piros selyem volt. Ebben az esetben az aranyszálat egy öltéssel erősítették a vászonhoz, azután kettősen csigavonalban szorosan egymás mellett halad. A kis köröket sűrűbben, a nagyobbakat ritkábban öltögették le, s ez a hímzés mindig lapos. 2. A műtárgy leírása Miseruha hátlapja. XV-XVI. század. Leltári száma: 13. 986/a. Iparművészeti Muzeum. Mérete: háta hossza 100 cm. Alapszövete: XV-XVI. század, Velence. A hímzett sáv magyar munka, XV-XVI. század. A kazula alapszövete lilásbordó atlaszselyem, valószínűleg törökországi műhely munkája. A kelmén zöld, fehér és arany színű fonalakkal szövött levelek, indák és gránátalmák vannak. A miseruha hátlapjának hímzett középsávjában arany alapú fülkében holdsarlón álló Mária alakja látható a gyermek Jézussal. Alatta két szent: antiochiai Szent Margit, jobb kezében keresztet vagy keresztesbotot tartva; az alsó képmezőben pedig Szent Appollónia félalakja, jobbjában fogóval, bal kezében nyitott könyvvel, A miseruha szélein körben, továbbá az alapszövet és a hímzett sáv összeillesztésénél ezüstös paszomántot alkalmaztak. Lehetséges, hogy ez XIX, századi eredetű. 49
