Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Farkasvölgyi Zsuzsanna: Az Iparművészeti Muzeum XV-XVI. századi kazulájának restaurálása

kon ment keresztül. A fejnyílást, mely kezdetben kerek, tojásdad, négy- szöglet £1, esetleg trapéz alakú volt, később egyszerű függőleges hasíték formájában kezdték alkalmazni. A kazula mellső oldalán egy 30-40 cm hosszú hasítékot hagytak. A két párhuzamos paszomántra a hasíték végén egy kisebb keresztpántot raktak. A nyílás végétől a varrást elől egy függőleges paszománt takarta le egészen a miseruha aljáig. (Ezért, ha egy X-XI1. századi miseruhát elől a varrás mentén felfejtünk és kiterítjük, félkört képez.) A X. század végén uj elemek járultak a kazula díszítéséhez: hátul is paszomántot alkalmaztak, a tarkótól függőlegesen lefelé. A XI. század első éveiben jelenik meg a villakereszt, illetve a villakereszt alakú paszománt is, amelynek háromféle alakja van: Y alak, háromágú villa s a görög "pszi" betű. A villakereszfr csak a XIII. században terjedt el és a XV. századig alkalmazzák.

A középkor folyamán a miseruhák alakja és díszítése is nagyobb változásokon ment át. A XIV. század kazulájának formája a harang alaktól meglehetősen eltávolodott. A középkori kazulák már negyedkor alakúak voltak. A XIV, századi kazulák alja hegyes vagy kikerekitett. A hegyes aljú kazulák kialakulásának oka gyakorlati volt, mert azelőtt igen kényelmetlenek voltak. A térden alul érő kazulát ezért a karoknál jobbról és balról felhajtották, hogy a súlyos bársonyból és selyemből készült ruha ne nehezedjék a miséző papra. A kazula a XV. században jelentősen rö- videbb lett, a kezeket fedetlenül hagyta, később pedig már a könyöknél ért véget. A XIV. század végén kezdtek a villakereszt helyett derékszögű keresztet alkalmazni, s ezeket gazdagon hímezték. A széles hímzett kereszt helyett az alapszövetből kivágták. A keresztet nem a szövetre, hanem a széléhez varrták. A kereszt helyéről kivágott szövetdarabból szabták ki a stólát és a kisebb öltözéktartozékokat is.

Radisics Jenő a XV. századi Magyarországon lévő miseruhákat három csoportba sorolta: az első csoportba kerültek a német művészeti befolyás alatt keletkezett miseruhák, a másodikba a felső-magyarországiak, a harmadik csoportba pedig az olasz stilusu kazulák,

A kazulák formája a XVI. század végére alaposan megváltozik: rövi- debbek és keskenyebbek lesznek. A karkivágás a vállig ér, és elől a mellen is mélyen kikerekitették, ezért a kazula alakja a hegedű vagy a nagybőgő formájához hasonló.

Az egyház nagyon régi előírásai szerint miseruha csak selyemből, bársonyból, arany vagy ezüst szálakkal átszőtt szövetből készülhetett. Szükség esetén félselymet is lehetett használni, de csak olyat, amelynél a tiszta selyem láncfonal a nem selyem vetülékfonalat teljesen eltakarja. A középkori Írók szintén azt tanúsítják, hogy a XI. századi miseruhák anyaga selyem. A középkori kazulák anyaga egyszerű vagy gazdagabb mintázatú selyemszövet volt. A selyemszövést a XII, századig elsősorban a bizánci görögök és az arabok uralma alatt lévő országokban ismerték. A bizánci és a spanyolországi szaracén (mohamedán) műhelyek szolgáltatták a kazulák selyemszöveteit. A kelmék mustrái a X. századig teljesen világi jellegűek, mert többnyire valóságos vagy képzelt állatok és szörnyek stilizált alakjai láthatók rajtuk, kör alakú vagy különböző szögletü keretekben. Erőt és fenséget szimbolizáló állatokat jelenítettek meg: oroszlánok, elefántok, szarvasok, sasok, griffek, szfinxek, sárkányok, egyszarvuak fordulnak elő. A X. századtól kezdve tűnnek fel a selyemszöveteken a

46