Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Csáki Klára: Középkori desztilláló készülék sisakjának restaurálása
ragasztószer kiválasztásánál azonban igen sok körülményt kell figyelembe venni: a/ gyors kötés - gyakran nehéz illeszkedésekről van szó, a töredéket kézbe'n kell tartani, amig a ragasztó meg nem kötött; . b/ hidegen vagy minimális hőtermeléssel történő alkalmazhatóság; c/ átlátszóság; d/ ellenállóképesség az öregedéssel és különösen az UV-sugarakkal szemben; e/ könnyű eltávolithatóság, rugalmasság, minimális zsugorodás, alacsony viszkozitás. A ragasztás minőségét a ragasztandó anyag, a ragasztószer és a kohéziós erők határozzák meg. A kohéziós erők a ragasztóanyag molekuláit tartják össze, ezek az un. intermolekuláris erők. A kohéziós erőknek döntő szerepük van az anyagok belső súrlódása, felületi feszültsége, szakítószilárdsága és olvadáspontja szempontjából. Az adhéziós erők a ragasztandó anyag és a ragasztó határfelületén jelentkeznek, és szintén intermolekuláris jellegűek. Az intermolekuláris erők csak bizonyos távolságokban képesek hatni. Ha a felületen akár csak atom nagyságrendű szabálytalanságok vannak, közvetlen érintkezés nem jöhet létre (adhézió). Ezért célszerű a ragasztókat folyadékká alakítani - a folyadék az atom nagyságrendű tartományban is hozzáidomul az adott mértani alakhoz. A kidermedés, elpárologtatás vagy kémiai reakció következtében létrejövő megszilárdulás után a ragasztó erős kötési réteget (filmet) alkot, a ragasztandó felületek között. Ragasztásra használatos anyagok Epoxi gyanták - hidegen, melegen egyaránt térhálósodnak, az üvegen kivül fém és porcelán ragasztására is alkalmasak. A mézsürüségüek kissé sérgásak, 30-40 °C-ra melegitve viszkozitásuk csökken, és a kötési idő meggyorsul. Fontos a pontos keverési arány: az Epoxinál és az Aralditnál a térhálósitó gyanta aránya 1: 10-hez. így, melegítés nélkül, a kötési idő 24 óra. Hátrányuk, hogy bizonyos idő elteltével sárgulnak, továbbá, hogy kötés után csak magas hőmérsékleten (100 °C) távolíthatók el. Típusaik: Eporezit F 17/Typox (magyar); Aralditok (Ciba cég) AY 103, AY 106. Poliészter gyanták: a térhálós szerkezetű poliészter ragasztók jó adhéziós, mechanikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Fémek, üveg, nem pórusos kerámiaféleségek ragasztására alkalmasak. Típusaik: Polileit (magyar); Viapal H 210 BS (külföldi). Metakrilát - alapanyagú ragasztók: Kalodent (PMMA), fogászati anyag (magyar), Kalloplaszt R transzparent; Bedacryl (kopolimer) - igen vékony üveghez. Ciano-akrilátok: LOCTITE IS gyártmányok, folyékony, oldószermentes, egyalkotós műanyagok. Pillanatragasztók, adhéziós (tapadó) tulajdonságuk következtében hozzákötnek a ragasztandó alkatrészhez. Ezek valódi ragasztók - nyomásra, nyírásra és húzásra is terhelhetők. Alacsony viszkozitá- suak. Használatukkor a végső szilárdságot 12 óra múlva érik el. Aktivátor AC-vel a kötési idő lerövidíthető (csak nemfémes, porózus vagy savanyu kémhatásu felületek esetén szükséges használni). A kezelési szilárdságot már 10-20 mp múlva elérjük. 36
