Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Csáki Klára: Középkori desztilláló készülék sisakjának restaurálása
7. Az üveg romlásáról Annak, hogy a konzerválást, restaurálást hatékonyan végezhessük el, elsődleges feltétele az üvegromlás mechanizmusának ismerete. Az üvegfelület morfológiai sajátságai: Az üvegfelületet ért külső (mechanikus, atmoszférikus, kémiai) hatások eredményeként a felületen jellemző morfológiai elváltozások lépnek fel. Ezen elváltozásokat fény- és elektronmikroszkóppal vizsgálják. Az üvegek változási mechanizmusának többféle oka lehet: Az üvegek korrózióját az üveg felületén vagy belső szerkezetében bekövetkező változások okozzák. Ezeket külső környezeti hatások vagy belső, gyártási, összetételbeli hibák egyaránt előidézhetik. A külső és belső okok kölcsönhatásban állnak egymással. A régi üvegek mindig több szennyeződést, légbuborékot tartalmaznak, mint az újkoriak. (III. t. - 3/a-3/b.) Ez természetes is, hiszen a régi mesterek számára jóval nehezebb feladatot jelentett mind a nyersanyagok tisztítása, mind a kemencék megfelelő hőmérsékleten való tartása. A régi üvegeknél a hibák többségét az inhomogenitás, azaz az olvadék nem egységesvolta okozza (pl. a nyersanyag minősége, az alapanyag nem megfelelő előkészítése, az olvasztás körülményei: túl gyors vagy túl lassú hűtés, a kemence tűzálló anyaga). Az ezekből eredő hibákat "zárvány"-oknak nevezzük.7 Ezek lehetnek gázzárványok, kristályos zárványok és üveges zárványok. Az ókori üvegek leggyakoribb szennyezői a homokszemcsék, az olvasztó tégely anyagának részecskéi (egy fehér sziníl szennyeződés, az un. "kő"), vagy az üvegsalak, mely az első olvasztás után a fritt felszínén jelenik meg. Ha a buborékokkal vagy szennyeződésekkel teli üvegmasszát füvással formázták, un. "fuvócsikok" jelentek meg a tárgy felületén. Ennek az az oka, hogy a szennyeződés a forgatás során csikókban rendeződik. Ha az üveget túl gyorsan hütötték vagy izzították, belső feszültségek keletkeznek benne, aminek hatására felületi hajszálrepedések, belső törések jönnek létre. (Ilyen elváltozásra igen hajlamosak az üvegmag-techni- kával készült üvegek.) Zománcozódáskor a felületen fehér, barna vagy fekete foltok jelennek meg, majd a tárgy egész felületén elterjednek, mig összefüggő, un. zománcréteget képeznek.-A továbbiakban az elzománcozódott réteg kis kerek foltokban leválik a felületről vagy teljesen elporlik. E romlási típus római és középkori üvegeken egyaránt előfordul. 7/a Kémiai hatások (nedvesség hatására bekövetkező elváltozások) A levegővel érintkező üvegfelületen a nedvesség hatására bevonat keletkezik, mely többnyire szabad szemmel is észlelhető, szines, irizáló rétegek alakjában. Erőteljesebb nedvességbehatás esetén a mészalkáli-szili- kát-üvegek felületén fehér foltok keletkeznek: a kioldott alkáli-oxid karbonizációjából származó kristályok kiválása következtében az üveg "megvakul". A nedvesség hatására bekövetkező felületi elváltozások függnek: a levegő páratartalmától, a hőmérséklettől, az üveg összetételétől és felületi állapotától. Megállapították, hogy a nedvesség kondenzációja ugyanazon 32
