Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Vozil Irén: Egyiptomi múmiakoporsók összehasonlító vizsgálata és restaurálása
Újbirodalmi koporsó A fedélen és aljon lévő gipszes kiegészitéseket, hogy eltávolithatók legyenek a hamis átfestésekkel együtt, alkohol és kevés viz hozzáadásával felpuhitottam, és mechanikus utón, centiméterről-centiméterre lefejtettem. A koporsó egész felületét alkohollal áttisztitottam. Közben a feltárt eredeti festéket és a pergő kagylós festékréteget paraloid (toluolba oldva) B 72 2‘70-os, majd helyenként 5%-os oldatával rögzítettem. Ennek az oldatnak 2%-os oldatával történt az egész felület konzerválása is. A tisztítás folyamán, amikor eltávolitottam a gipszes kiegészítést, nagy hiányok keletkeztek, mivel az eddig eltakart eredeti felületek és a széttolódott csapolások szabaddá váltak. Az átfestések eltávolítása után az ábrázolások részleteikben megváltoztak. így pl. a fedélen lévő alakok láthatókká, illetve megkülönböztethetők lettek és sok eredeti résszel gazdagodtak. Az alj részen, az oldallapokon lévő álló alakok és az eddig bemaszatolt lábfejek láthatókká váltak. Az átfestéssel megváltoztatott hieroglif jelek ugyan töredékesebbek lettek, de jobban meg lehet állapítani az eredeti szöveget. A tisztítás és konzerválás után szükségessé vált a faanyag fertőtlenítése, amelyet csak a leváló, valamint pergő festékréteg rögzítése után le-r hetett elvégezni. A faanyag kezelése a belső oldalakról Xylamon Hellel és Xylamon LX Härtend-del történt. Ez utóbbi anyagot a rovarkártevők által elroncsolt faanyag megkeményítésére használtam, A konzerváló és rögzítő anyagok felhordását injektálással és ecseteléssel végeztem. A széleinél felpördült, pikkelyesen felváló megkeményedett festékréteget (a konzerváló anyagot előzőleg a pikkelyek alá vittem) szemészlándzsával nyomtam vissza a helyére, illetve nagyobb részeket hidegen bevasaltam. Ez a művelet hosszadalmas és aprólékos munka volt. Késel kori koporsó A kései kori koporsó tisztítása és konzerválása megegyezik: az újbirodalmi koporsónál leírtakkal, kivéve, hogy itt átfestés nem volt, az újkori restaurálást viszont, mely gipszkiegészitésekkel történt, el kellett távolítani, mert elvált a fától és a csapolásoknál széttolta a koporsó részeit. A koporsóaljból el kellett távolítani az újkori vasszegeket és ácskapcsokat. A fenéklap belsején lévő istennő-ábrázolást beborító kátrányt fapálcára csavart benzines vattával szedtem le, amennyire ezt a fába beivódott anyag engedte. így az istennő alakjának nagyrésze előtűnt. Külön nehézséget jelentett a koporsóalj teljes szétszedés utáni pontos összeillesztése és rögzítése. Tekintve, hogy nagy volt a széthúzó erő, mert a koporsó darabjai vetemedettek voltak, erősebb ragasztóanyagot, kétkomponensű UHU-t (epoxigyanta) alkalmaztam. Felmelegítéssel folyékonnyá tettem, igy könnyebben kenhetővé vált, jobban beszivódott a fába, és kevesebb helyet foglalt el a csapolásoknál. A ragasztóanyag felhordását egyszerre kellett minden csapolási és találkozási résznél végezni, hogy beke- nés után az összes rész egyszerre a helyére kerüljön. Tekintve, hogy ilyen nagyméretű szorító nem áll rendelkezésre, csak átkötések és ékek segítségével sikerült összehúzni a darabokat és egy szintbe tartani a ragasztó megkötéséig, 24 óráig. A fedélrész fejrészénél a vakolat jellegű elvált alapozást a festékkel együtt csak többszöri, ragasztóanyaggal való átitatás után sikerült vissza247
