Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Vozil Irén: Egyiptomi múmiakoporsók összehasonlító vizsgálata és restaurálása
durva illesztés után, az oldallapok peremén, 6 db kisebb méretű vas ácskapoccsal fogták össze az oldallap darabjait. Ezzel a koporsó szétesését megakadályozták ugyan, de a részek igy is mozgó állapotban maradtak, s a fedél többé nem illeszkedett az aljra. Ez újkori szabálytalan javitás volt. A múmia kiemelése komoly gondot okozott, mert nehezen lehetett hozzáférni, és félő volt, hogy az egész múmia szétesik. Végül is a rendelkezésre álló anyagok közül a kartonlemezt tartottam a legmegfelelőbbnek, mert elég tartóerővel rendelkezett, hajlékonyságával a tartókötél szerepét töltötte be, merevsége és csekély vastagsága pedig lehetővé tette, hogy a múmia alá csúsztassuk, és kiemeljük egy szivaccsal borított deszkalapra. A kiemelés után a koporsóban maradt textilfoszlányok, bordarabkák, csontdarabkák hívták fel a figyelmet arra, hogy a múmia hátán a pólya lyukas lett, amit a későbbiek során a röntgenvizsgálat is igazolt. A mumiapólya erősen szennyezett volt. A koporsófedél repedésein keresztül sok apró eredeti festékdarab hullott a mumiapólyára. Ezeket kiszedegettem, és a későbbiek során visszaillesztettem a helyükre. A pólya textilanyaga nagyon rossz állapotban volt: foszladozó, porló, töredezett, a pólyadarabok leváltak a testről. A fej - az I. sz, múmiához hasonlóan - elvált a törzstől, A pólya nyaki részén is ugyancsak erőszakos behatolás nyoma volt látható. Ez a múmia is teljesen dísztelen volt, A múmia további sérülései: a láb a térdvonalban megroppant a pólyával együtt. A lábfejek a bokáról leváltak, a megbomlott, foszladozó pólya nem tartotta össze a lábujjrészt, mivel a rovarok a lábujjakról lerágták a bőrt és a lábujjak csonkjai szabadon kilátszottak a pólyából, ^z ittlévő pólya és a bőr-, illetve csonttörmelékek között rovarálcákat, valamint egy megkeményedett, fekete rovart találtam, amely külsejében a légyhez hasonlított, de hiányoztak a szárnyai. A múmia elférgesedéséhez, valamint a pólya töredezővé és foszlóvá válásához - az eltelt évszázadokon kivül - feltehetően az is hozzájárult, hogy a múmiát hosszú éveken keresztül fedél nélkül állították ki. A Ptolemaiosz-kori mumiakoporsó A fa többszörösen rovarfertőzött volt, az egymásba szakadt járatok szivacsos szerkezetűvé tették. A koporsó óriási tömegét több darabból, durván megmunkált, rossz minőségű, csomós, göcsörtös fából állították ösz- sze. így a különböző megtartású és szálirányu fatoldások az idők folyamán - a fa többirányú mozgása, valamint kiszáradása folytán - a csapolásokat kilazitották, a toldásokat pedig széttolták. Ezeken a helyeken a festés folyamatossága is megszakadt, a festék az alapozással együtt a széleken leporlott. Más helyeken a nagy facsomók a rajtuk lévő festéssel együtt kiestek a fából; lyukak, üregek keletkeztek. Az egybefüggő farész is sokhelyütt megrepedezett, vele együtt a festék is, amely helyenként leesett, másutt lemezesen le is vált a fáról. A festék tetemes hiányai a fedélen főleg a vékony alapozásból adódtak. Az alapozás nélküli helyeken a festék porlik, kötőanyagának legnagyobb részét elvesztette. Azokon a helyeken, ahol az alapozás vastagabb volt (a fedél lábrészein), a festék az alapozással együtt sátorszerüen feltüremkedett az alatta fel
