Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Bucsányi Kálmán: A mosonszentjánosi frank vödör restaurálása és rekonstrukciója
tást vizelvonásos módszerrel acetonban hajtottuk végre. A konzerválást vákuumtérben polimetil-metakrilátos átitatással fejeztem be. A rossz állapotú vereteket külön kezeltem. A nátrium-hexametafoszfá- tos kezelés után világossá vált, mi okozta a veretek nagyfokú romlását. A leoldott talajszennyeződés, valamint az eltávolitott réz-karbonát után a bázikus réz-klorid világoszöld szinét láthattuk ( C^ÍOHjgCl ), A réz alapú tárgyakra a legnagyobb veszélyt a réz-klorid jelenti. A réz-klorid nedvesség hatására réz-oxiddá alakul, közben a kloridion felszabadulva ismét reakcióba lép a fémmel. Ha oxigén is jelen van, akkor bázisos réz-klorid képződik. A felszabaduló kloridion tovább folytatja a megkezdett reakciósorozatot. A reakció a környezeti feltételektől függően előbb vagy utóbb a tárgy teljes pusztulásához vezethet. H Tárgyunk kezelését a réz-kloridok átalakításával folytattam, 5%-os nát- rium-hidroxid-oldatban. A külső jelek szerint csak a tárgy felületén található réz-klorid, igy a módszert kielégítőnek találtam. A nátrium-hidroxi- dos kezelés során az egy- és kétértékű réz-klorid alakult át réz-hidroxid- dá. A tárgyak 4-5 órás kezelése (forralása) váltott oldatban történt. A mosást többször cserélt öblítővízben végeztem. A mosófolyadék klórtartalmának megállapítása az ismert ezüst-nitrátos módszerrel történt. A kezelést 10%-os Komplexonban folytattam, hogy a felületről a réz-oxidot el- távolitsam. A réz-oxid leoldódása után tárgyunk kellemes bronzszint kapott. Ezután a tárgyak többször váltott desztillált vizes mosása következett. A mosófolyadék klórtartalmát ismét megvizsgáltam. A kedvező eredmény után acetonban szárítottam a tárgyat. A konzerválást vákuumtérben többszöri polimetil-metakrilátos átitatással fejeztem be. 4. Rekonstrukció A tárgy pontos lelőkörülményeit ismerő régész, Pusztai Rezső ásatási dokumentációja alapján szinte teljes biztonsággal elkészíthettük a tárgy rekonstrukcióját. (1. t.-3. ) A rekonstrukciós megoldások helyességét a hasonló korú germán vödrök összehasonlításával igyekeztünk bizonyítani. Vödrünk szerkezeti és díszítési megoldásokban a Krefeld-Gellep 1782. sir leletéhez állt legközelebb. Időben elhelyezését (meghatározását) Bóna István 1974-ben megjelent publikációja alapján végeztük. Bóna István a vödröt restaurálás előtti állapotában mutatja be, igy az általunk készített rekonstrukció, mely restaurálás után készült, díszítésében és szerkezeti megoldásában mást mutat. A vödör méreteit és az összeállításához szükséges technikai megoldásokat korábban már részletesen leírtuk. A faanyag kiegészítése A kiegészítést az elfogadott restaurálási elvek szerint végeztem. A színező- és telitőanyag-kisérletek után úgy határoztam, hogy Elasztirol M-29-cel végezzük a kiegészítést. Az Elasztirolt szudánfestékkel színeztem, igy kellemes, áttetsző felületet nyertem. A szilárdsági és zsugorodási tényezők kedvezőbben alakultak, mint a Titeron Bj öntőgyanta esetében. 23
