Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Tóth József: A Tiszavárkony-hugyinparti avar temető anyagának restaurálása és ötvöstechnikai elemzése
nek kitöltőanyagából összesen 7 db, egyenként 50 mg-os darabkákat készítettem elő. Az összehasonlító módszerrel: a pontosan bemért súllyal, az azonos térfogatú és százalékos oldószerrel, továbbá az egyenlő meny- nyiségben adagolt reagenssel a komponensek részaránya kvantitative felbecsülhető. A méréssorozat szükségességét az Igazolja, hogy az ötvözetet alkotó elemek más és más arányához más és más olvadáspont, valamint forrasztó tulajdonság kapcsolódik. Az ólom olvadáspontja 327,43 °C, az óné pedig 231,9 °C. Az ötvözetben az Sn 63%-ra való növelése az olvadáspontot 181 °C-ra csökkenti, és a felületi ötvöződést, tehát a vele való"forrasztást könnyebbé teszi. így a szijvégkészitési technológia szempontjából az Sn mennyiségének felbecsülése indokolt. A poritva bemért 50 mg-os mennyiségeket cimkézett kémcsövekbe vittem át. Az összeha- sonlitás alapjául a súly szerint analizált kitöltőanyag 50 mg-os részlete szolgált. Mindegyik kémcsőbe pipettával 5 ml 1: 1 sósavat mértem be, A teljes oldódás után a lehűlés közben kicsapódó PbC^-csapadékot leszűrtem, majd a szőrietekbe egyenként 100 mg-os mennyiségű vasport mértem be. A forralással redukált Sn2+ sók oldatához minden esetben egy csepp 0, 1 n AuClg reagenst adagoltam. Az eredmény megnyugtató, de egyben meglepő is volt. Az 1-es cimkéjü ismert koncentrációjú óntartalomhoz viszonyítva, a forrasztóanyagok oldatán nem lehetett átlátni, mig a kitöltőanyagok oldatai kis eltérésekkel azonos mérvű ibolyaszint vettek fel. A forrasztóanyagok oldatai csak a kémcsövek teljes vizes feltöltésére váltak kék szinüvé. A reakciók alapján az ón adagolása az ólomhoz tudatosnak mondható, tehát az avarok ismerték a lágyforrasztás módszerét, de azzal is tisztában voltak, hogy nagyobb «óntartalmú forrasztóötvözettel könnyebben, eredményesebben dolgozhattak. A 63% ónból és 37% ólomból álló eutektikus forrasztóötvözet állapotábrája szerint32 a kitöltőanyag 270-280 °C-on, a forrasztóanyag pedig meg- közelitően 200-220 °C-on olvadt. A kitöltésből eredő korrózió értelmezése. A kitöltő és forrasztóanyagok külső megjelenésében eltérések láthatók. Találtam alakját megőrző és teljesen deformálódott kitöltőanyagot (a lelet alakjához viszonyítva). Feltételezhető, hogy az alakváltozás az ólomkomponens mennyiségétől függ. A talajból származó ón átalakulási termékei (SnO, SnC>2, Sn/OH/2 . nF^O) viszonylag formamegőrzőek, az ólom korróziós termékei (PbCl2 . PbCOg, Pb^u^Clg/OH/g, PbS04) viszont nem.33 Az ólom a talajban egyébként is gyorsan alakul át, 3^ nem beszélve arról, ha egy pozitiv normálpotenciálu (jelen esetben Cu, Ag) fémmel van összedolgozva, és azzal nedvesség jelenlétében galvánelemet alkot. 35 Ennek értelmében a negativ normálpotenciálu ólom megy oldatba az alábbi reakció szerint: Pb - 2e = Pb2+ Tehát az anódként szereplő ólom a fenti reakció értelmében oldódik, korrodálódik. Az alaktartás mellett hasonló a folyamat az ón esetében is. 200
