Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Tóth József: A Tiszavárkony-hugyinparti avar temető anyagának restaurálása és ötvöstechnikai elemzése
lógó kisebb végveretek függesztésére - az enyhébb mozgás miatt - egy, a távolabbra eső, hosszan lelógó nagy szijvégekhez pedig két szegecset használtak. A felsorolt tények magyarázzák, hogy a szijvégnek lehetőleg könnyűnek, és igy szerkezetes összeállitásunak kell lennie (5,, 19., 89., 84. sz. sir nagy szijvégei) (XX. t. 2.) A leirtak figyelembevételével kivitelezett végveretek a kisebb súly miatt nem szakadtak le könnyen. A súlyos szij- vég ide-odacsapódása még kellemetlen érzést is okozott volna viselőjének. Tehát a szijvégeket üregesen kellett elkészíteni, de tartást, merevi- tést és horpadásmentességet is kellett biztosítani számára. Megoldásként az elő- és a hátlap, valamint a vastagságot biztositó fémszalag közé méretre faragott falapot helyeztek (47., 89,, 84. sz. sir). A beépített falemeznek fő funkciója a merevités és a súlycsökkentés, de egy harmadik, forrasztástechnikai szerepe is volt. Ennek tudatossága nem bizonyítható, de feltételezése logikusan magyarázható, az alábbi indoklással. A feltisztitott elő- és hátlap egymás felé forduló széleit befuttatják forrasztóanyaggal. A vastagságot biztositó 2-3 mm széles bronzszalagot ugyanígy előkészítik, de vastagabb rétegben, hogy az majd mindkét lapra bőven lecsurranhasson. Ezután illesztik be a pontosan faragott falemezt, és az egész szerkezetet szorosan összefogva a forrasztóötvözet megömlési hőfokára hevítik. A behelyezett falap megakadályozza az összefogott fémlemezek horpadását, illetve szétcsúszását, és a megolvadt forrasztóanyagot a helyére szőrit,va gátolja annak céltalan szétterülését. Megfigyeléseim során arra a következtetésre jutottam, hogy a Tisza- várkony-hugyinparti anyagban az övdiszek helye a bőrövön nemcsak régészeti dokumentációk alapján, de ötvöstechnikai megállapitások segítségével is meghatározható. Természetesen ez nem jelenti a díszek szoros egymás utáni rendjének ez utón való megállapítását. Itt inkább arra kell gondolni, hogy az öv viselése és készítésének célszerűsége hogyan egyeztethető össze az avarok anyagismeretével. Egy viseleti mód bizonyítása sokkal tökéletesebb, ha azt két-három, egymástól független szemszögből vizsgálva ugyanarra a végeredményre jutunk. A lemezveretek kitöltő és forrasztóanyagának minőségi és mennyiségi analízise Az előzőekben leirt veret- és szijvégkészitési technológia csak úgy állja meg a helyét, ha valóban bizonyítható a lágyforrasztás avarok általi ismerete. Mint már említettem, sok helyen találtam kitöltő, illetve forrasztó anyagot, és szerencsére a falemezek is sok esetben jól konzerválódtak. Ez utóbbit a talaj adottságai mellett a nehézfémek (Cu, Ag) baktericid és gom- baölo hatásának köszönhetjük, ami megakadályozta a cellulóz és lignin teljes lebomlását. A kitöltő anyag korróziós terméke, szemmelláthatóan heterogén összetételű, Ezért az elemzési minta vételénél arra törekedtem, hogy a vizsgálatnál átlagos összetételű eredményt kapjak. A kitöltés különböző helyeiről 50-100 mg-os darabkákat csiptem ki, annyit, hogy 1 g súlyú mintához jussak. A letört kisebb morzsalékos darabkákat előzetes vizsgálatokhoz 196
