Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Bucsányi Kálmán: A mosonszentjánosi frank vödör restaurálása és rekonstrukciója
mert erős térfogatcsökkenéssel jár. így a tárgy deformálódik, és közben helyrehozhatatlan sérüléseket szenved. A mi vödrünk esetében korábban a vizes kezelést alkalmazták, az alábbi eljárás szerint: A fában lévő vizet polietilén-glikollal cserélték ki. A glikolok különböző molekula-nagyságu készítményekként kerülnek forgalomba: 300-12 000 molekulasúlyig. A viasz sűrűsége a molsuly emelkedésével a szirupsürüség- tól a szilárdig változik. Fakonzerválásra az 1500-4000 molsulyuak használhatók. Vödrünket 1500 molsulyu glikolban telitették. A telítést 10%-os polietilén-glikol oldatban kezdték. Az oldatba helyezett tárgyat 50-60 °C hőmérsékleten addig telítették, mig a viz ki nem cserélődött. Az eljárás vastag tárgyaknál hosszadalmas. A módszer gyorsítására naponta 10%-kal kell emelni a poliviasz töménységét. A poliviasz és a viz kicserélődését a főzés során a vizpára lecsapódásából ellenőrizhetjük. A viz és viasz kicserélése után a meleg tárgyat langyos vízzel lemossuk. Lassú szárítását minden esetben szorító formában végezzük. A szárítás után a felületen visszamaradt viaszt szerves oldószerrel távolitjuk el (pl. kloroform és triklór-etilén). A poliviasz erősen sötéti a faanyagot, ami sötét tárgyak konzerválásánál nem zavaró. A világos, fajellegü, ragasztásra váró tárgyak, valamint festett fák konzerválására azonban ne használjuk. Vödrünk esetében a felsorolt esztétikai és ragasztási problémák miatt, az előző kezelést figyelembe véve is Szalay Zoltán a timsós eljárást javasolta. Az igy kezelt tárgy világosabb, a fa eredeti színét adja, mechanikai tulajdonságai jók, könnyen ragasztható, kiegészíthető. A timsós fürdő összetétele a következő: 3 rész kálium-aluminiumezulfát. (KAl/SO^/2) 1 rész desztillált viz. A fatárgyakat fürdő előtt gézzel gondosan körbecsavartam, meleg hatására a poliviasz kioldódott, igy megszűnt összetartó anyagként funkcionálni. A tárgyak szétesnének, hiszen a viasz helyére lépő kálium - aluminium- szulfát csak lehűlés után tartja össze a tárgyat. A kezelés során ügyeltem arra, hogy az oldat koncentrációja ne változzon. Ha a timsós oldat a poli- viasztól elszennyeződött, szükség szerint cseréltem. A poliviasz és a tim- só kicserélődését a tárgy kivilágosodása jelezte. A fa felületéről a timsót desztilláltvizzel lemostam. Lényeges a tárgy hirtelen lehűtése, mert csak igy képződik megfelelő minőségű kristály. A tárgy kedvező mechanikai tulajdonságait a íimsó kristályszerkezete biztosítja. Lassú hűtés esetén durva szerkezetű kristály képződik, mely erősen roncsolja a fa szerkezetét. A deformálódott dongákat a vödör ivének megfelelő formákon hütöttük, majd szárítottuk, (J, t. - 2. ) A fémrészek tisztítása és konzerválása A különféle fémekből készült tárgyak korróziós viselkedése sok hasonlóságot mutat, bár a korrózió üteme és lefolyása a fém fajtája szerint más és más. Fémek a természetben szabad állapotban ritkán találhatók. Többnyire vegyületeikben, érceikben fordulnak elő, és ezekből is állítják elő őket. A fémek külső behatásokra ismét vegyületekké alakulnak át, korrodálódnak. Általános szabály: minél könnyebb egy fém előállítása, annál nehezebben oxidálódik. 18
