Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nehéz Pozsony Istvánné: Mezőkövesdi menyecskeöltözet restaurálása
csak mintásat, azután már csak egyszínűt és a hatévesnél idősebb asszony már csak feketét hordhatott. E fajtából a korábbi kendok rojtja még nem volt ilyen tömött és csak a sarkai voltak kirojtozva. Özv. Bodnár András- né szerint ezt "lankadt" kendőnek hívták. Alatta a kontyra húzható tokfő- kötot hordták, ezáltal a kendo kicsúcsosodott, turbánszerüvé vált. A felkötés módja adja a jellegzetes formáját. A viselethez tartozó lábbeli az 1890-es évektől hordott hátulvarrott, keményszáru csizma. A XIX. század első felében a fordított, varrott talpú, sarok nélküli vaspatkós csizmát viselték. A század második felében volt divatban a díszes, rakottsarku, piros, puhaszáru, oldalvarrott csizma, A viselet egyes darabjainak igy, külön-külön történő vizsgálata szétszórttá teszi az öltözetre vonatkozó kormeghatározó jegyeket. Mégis, minden darabjánál kiderül, hogy az öltözetet egy öt évnél nem régebben férjes asszony hordhatta, erre utal a fékető, a színes csavaritós kendo és a virágmintás litya. A viselés idejére utalnak a következő' jegyek: a ragyogóégetés dátuma, a surcmotivumok és a fodor nélküli szoknya. Ezekből az derül ki, hogy az öltözetet 1925 és 1930 között viselhették. II. RÉSZ A restaurálás előtti állapot Az öltözet egyes darabjai lényegében a durva hiányoktól mentesek voltak, de bemutatásra mégis alkalmatlanok. A múzeumba kerülésük óta érintetlenek. Az egész öltözet elsősorban tisztításra szorult. A szoknya kasmír anyaga erősen hiányos volt. Elszórtan apró lyukak, sokhelyütt pedig tenyérnyi hiányok voltak az anyagban. A károsodást moly okozhatta, amit a lyukak formájából lehetett megállapítani: a sűrűn rakott szoknyának sok helyen csak a rakás egymás mellé került éleit rágták meg. (XIV. t. 1.) Az eleje-betét is erősen szennyezett volt, először úgy tűnt, hogy ételfoltos, de a későbbi anyagvizsgálatok szerint rozsdafoltoknak bizonyultak. Ezt az eleje-betétet használója többször moshatta, mert sokkal kifakultabb, világosabb volt az anyaga, mint az ugyanolyan nyomott kartonból készült puszlikos vállrészé. Ezt egyébként a többszöri kibontás és visszavarrás nyomai is igazolták. Az anyagok szineltérésének oka lehet az is, hogy csak később alakították át pruszlikos fajtájú szoknyává. A felsőrész bal oldalán egy hosszú szakadást más anyagból rávarrt durva folt takart el. Az elején a fémkapcsok erősen oxidálódottak voltak, s maguk körül az anyagot is megszinezték. A litya anyaga a súrlódásnak kitett helyeken, igy a gomblyukak között, az ujja könyök alatti részén és a hónaljban rongálódott. A károsodás abban nyilvánult meg, hogy az anyag nagy lánclebegéssel készült szövetéből a laza, sodratlan müselyemszál kitöredezett. A kötény (sure) bársony anyaga kopott, helyenként a himzőfonál felbomlott. Az alját diszitő fekete müselyemrojt a kötény hátoldalára volt varrva. Valószínűleg azért, mert a szinek az elején már erősen megfakultak, s megfordítva még tovább volt használható. 144
