Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Máté Imre: Egy i. e. V. -IV. századi bronzciszta restaurálása
A leirt folyamatból látható, hogy ez a legveszélyesebb korrózióféleség, eltávolitásánál ezért a lehető leggondosabban kellett eljárni. \ Kísérlet egy bronzkori ciszta korabeli elkészitésmódjának rekonstruálására Arról eleve lemondtam, hogy az alapanyagot magam készítsem el idő- és munkaigényes volta miatt. Az idevágó szakirodalomból megpróbáltam megtudni, hogy a bronzlemez elkészítéséig hogyan juthatott el annak idején a vele foglalkozó szakember, A következő állomások szerepelnek az edénykészités alapanyagának előteremtéséig 1. a rézérc kitermelése, 2. a réz kiolvasztása érceiből, 3. az ötvözőanyag kibányászása vagy kereskedelmi utón való megszerzése, 4. a bronzötvözet formába öntése, 5. a bronzanyag lemezzé kalapálása. Az edénykészités folyamatai Legelőször a lemezanyagból kimérték az edény elkészítéséhez szükséges alakzatokat. Valószínűleg fából készült sablonnal dolgoztak, vagy az első leszabott lemezeket körbekarcolták. Azt, hogy mi szolgált alapul az első ciszta méreteihez,, csak találgatni lehet. Elképzelhető az, hogy sok olyan forma volt a bronzkori kézműves környezetében, amelyeket már korábban kialakult, kicsiszolódott és bevált használati edényeken - láthatott. Az edények legkorábban fából, bronzabroncsokkal erősítve, később már teljesen bronzból készültek. A szekszárdi múzeumban lehet látni egy érdekes cserépedényt, mely olyan, mintha a ciszta formai kialakításának ihletője letts volna. Megtalálhatók rajta a bordázatok, melyek hármas funkciót töltöttek be: diszitő, merevítő és felületnövelő szerepük volt. Az utóbbinak kimondottan főzésnél volt jelentősége. A bronzlemezbe bekarcolták a kivágandó hengerpalástnak, fenéklemeznek, fogantyutartó füleknek megfelelő alakzatokat. A bekarcoláshoz és a későbbi megmunkáláshoz egyaránt olyan bronzötvözetekből készült szerszámokat használtak, melyek összetétele - 57-73% réz, 18-31% ón, 8-10% horgany és 7, 5-8, 5% ólom volt. Az ebből készült szerszámokkal a közönséges bronz kitünően megmunkálható. A bekarcolások mentén bronzvésőkkel (hidegvágó) vágták.szét az anyagot. Néhány helyen látható nyomai maradtak ennek a műveletnek. Az anyag szét- vágását valószínűleg keményfa tőkén végezték. Ahol egyenetlenre sikerült a vágás, reszeléssel, csiszolással tüntették el a vésőnyompkat. Amikor már minden alkatrész számára leszabták az anyagot, elkezdődhetett a merevítő domborítások elkészítése. A domborításokhoz minden bizonnyal keményfa szerszámokat használtak. Az edény oldalának bordázatát úgy készítették, hogy egy fatőkébe belevéstek 117
