Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Máté Imre: Egy i. e. V. -IV. századi bronzciszta restaurálása
ábrázolásnak is fel lehet fogni. Ez a motivum a bronzhuzal szép ivii visz- szahajlitásának kacsafejszerü lezárásával készült. Az edény oldalán a bordázatok között poncolt pontsorok húzódnak körbe, A fenéklemezen domborítva, két vastagabb szalagkarikát találhatunk (2, 5 cm). A belső szalagkarika közepére 3 koncentrikus körből álló préselt diszités készült, melynek centruma félgömbölyüen be van mélyítve. Több diszités nem is található az edényen. Az edény a debreceni Déri Muzeum tulajdona. Bronzkori használati edényként van beleltározva a gyűjteménybe. Leltári száma: IV. 78. 18. 1. A ciszta erősen megviselt állapotban került a múzeumba egy magángyüj- tőtől, aki az edény származásáról semmit sem tudott. ^XI. t. 1.) Magyar- országon korábban összesen 16 hasonló edény került elő, ez a példány tehát a 17. A szakirodalom tud néhány elkallódott cisztáról, melyek sorsa bizonytalan. 1 Az edény bronzanyaga erősen repedezett, több helyen széthasadt. (XII. t, 3.) Oldalán és fenéklemezén torzulások, horpadások találhatók. A kettős fogantyút tartó fül az egyik oldalon le van szakadva, hiányos. Az anyagfelület nagyrésze korrodálódott. Egy-két helyen összefüggő patinaréteget lehet látni. Részletek hasonló leletekkel foglalkozó munkákból a/ A ciszta fogalma: cilinder formájú bronzvödör. Eredetileg használati edény fából, amit eleinte csak a felső és alsó peremén erősítettek meg bronzlemezzel. Keletről származik. A fémciszták Ciprus és Fönícia területéről az ion Kis-Ázsián keresztül kerültek Közép- és Felső- Itáliába. Előállító központjuk Bologna környékén volt, később Este műhelyeiben is készültek. A vénét ciszta jellemzője a szilárd oldalsó fogó. A Villanova-kultúra és a Hallstatti-kor bronz bordás vödrei meghajlított, vízszintesen bordázott lemezből készültek, két mozgatható fogóval. A régebbi típus szélesen bordázott, az újabb sűrűbben. A széles bördájuak még csak öt-hat bordával díszítettek. Az Alpokból messze Északra felkerültek kereskedők utján, de vándormesterek is készítettek cisztákat. ^ (Villanova-kultúra: Eszak-Itália, i. e. 850-700; Hallstatti-kultura: Kelet- Európa, i. e. 800-450. ) A Jan Filip könyvéből szerzett információk alapján tehát megállapítható, hogy a debreceni ciszta az észak-itáliai Villanova-kultúra és a Hallstatti-kor idején készült, s az e két korban készült edénytípusok újabb változatai közül való. b/ Magyarországon talált hasonló ciszták: a debrecenihez hasonló bronzedények Kurdon, Magyarkeresztesen és Szöllősgyálon kerültek elő. A magyarkeresztesi edényleletet Mozsolics Amália és Fleissing József is leírta. ^ Magyarkeresztesen (1929-től Vaskeresztes) még az első világháború előtt találtak több bronztárgyat, melyek egyik darabja egy ráfos ciszta. Sprockhoff megállapítása szerint ezeket a típusokat, mint a magyarkeresztesi cisztát is, Bologna környékéből importálták az Itáliától északra élő népek. A legtöbb lelet Olaszországban, a venetusok vidékén került elő, azonkívül főleg etruszk sírokban találtak ilyen edényeket. 110
