Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Erdélyi József: Későavar szíjvégek és övveretek restaurálása
A mosófolyadékot kloridtartalomra vizsgáltam, a következőképpen: kémcsőbe 10 ml mosófolyadékot öntöttem, néhány csepp HNOg-al (1: 5 higi- tásu) megsavanyitottam, 5-6 csepp 2%-os AgN03*at csepegtettem bele. A mosófolyadékban nem tapasztaltam fehér opalizációt. Egyébként a reakció nagyon érzékeny, a zavarosodás még tizezred százalék kloridtar- talom esetén is jelentkezik. C/ Száritás 1. A nedvességnek a minél tökéletesebb eltávolitása végett a tárgyakat acetonban áztattam 1 órán át. 2, A szárítást szárítószekrényben végeztem 105°C-on. A tárgyakat csipesszel kiemeltem az acetonból, szűrőpapírra, majd a szárítószekrénybe helyeztem. A hőmérséklet 105°C. Ezen a hőmérsékleten 3 órát szárítottam a tárgyakat, a hőmérsékletet 40°C-ra hütöttem. A szárítási folyamatot háromszor megismételtem. A tárgyakat a szárítószekrényből 40°C-on vettem ki, majd exikátorba helyeztem, amiben nedvességelvonónak szilikagélt használtam. D/ Védőbevonat A bronztárgyak felületén kialakítandó védőbevonatra a legalkalmasabbnak a polibutilmetakrilát filmet tartottam. Az eljárás a következő: Poli- butilmetakrilátból (Bedacryl 122x) toluolban oldva 6%-os oldatot készítettem, ezt megfelelő nagyságú üvegedénybe öntöttem, majd vákuum exikátorba helyeztem. A bevonandó tárgyakat alámeritettem a müanyagoldat- ban. A vákuumexikátort befedtem, majd vákuumpumpával megszívattam. A tárgy felületén és az oldat felszínén erős buborékolás volt észlelhető. A vákuumexikátor csapját elzártam, 10 perc elteltével a vákuumexikátor csapjának megnyitásával nyomást létesítettem, s igy az oldatot arra kény- szeritettem, hogy a tárgy pórusaiba behatoljon. Ezután a tárgyakat kiemeltem a bevonóoldatból, lecsepegtettem és a fölösleges oldatcseppeket szűrőpapírral, majd ecsettel eltávolitottam. A tárgyak szárítását ezután szűrőpapírra helyezve levegőn végeztem. E/ Restaurálás A munkamenetek sorrendjében ez a művelet igen sok alkalommal megelőzi a tárgyak védőbevonattal való ellátását, mivel a megfelelő védőbevonatok esetenként gátolják a ragasztást vagy kiegészítést. Az általam végzett konzerválás alkalmával is a ragasztásokat a védőbevonat kialakítása előtt végeztem el. Lényegében számottevő ragasztás csak a sérült vadkanfejen volt, mig kisebb ragasztások a kétoldalas szijvégeken fordultak elő. A ragasztásokat epoxi-alapu ragasztóval, UHU-plus (kétkomponenses ragasztó) végeztem, amihez színezékként SUDAN BRAUN 2 BN-t használtam. A ragasztóanyag kellő megszilárdulása után (24 óra), a felületekről mechanikusan távolítottam el a felesleges ragasztót. 35
