Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Horváth Mária: Jászsági hímzett suba restaurálása

mint a juhászoknál volt. Csupán az úgynevezett finomító eszközökkel egészült ki. A kákózott bort ok már husoló rámába fogták, ez megegyezik a hivatásos szűcsök szkáfájával. A rámába fogott bort a kaszáló vassal kikaszálták. Legtöbbször azonban ezt a műveletet kaszapadon végezték. Ez, mint a neve is jelzi padra szerelt éles vasdarab, amin a bort húzogatták, finoman husolták, igy olyan lett a felülete, mint a bársony.

A magyar módra való bőrkikészítés

Nyugat-európai középkori Írásos adatok többször említenek egy különleges, "magyarnak" nevezett borfajtát. A Lancester-i hercegség XIV. század végéről származó számadáskönyve, néhányszor magyar borból készült ruhát és szijféléket sorol fel. A XIV. században Rouen városában is szállítják a Magyarországon készült jellegzetes borfajtát. Német területekről is ezidó óta ismernek "magyar" bőrről szóló adatokat. A magyar bor a későbbi századokban, különösen Franciaországban lett nagyon népszerű.

IV. Henrik francia király (1583-1610) egy Rose nevű, bőrkikészítés - ben jártas embert küldött Magyarországra, hogy a magyar bor kikészítését itt ellesse és megtanulja. Ez sikerült is, és ezidőtől Franciaországban mesterségszerüen indult meg a magyar bor cserzése. A XVI. sz. óta hongroyage a neve ennek a mesterségnek.

Magát a kikészitési módot részletesen először a XVIII. századi francia müvek Írják le (pl.: Diderot, Encyclopedia Paris, 1772.). Eszerint a friss nyersbőrt minden erjesztés! eljárás (hamu, mész) mellőzésével késsel szórtelenitik. Ezután timsós, konyhasós oldatban dolgozzák, tapossák meg. Megszáritják, miután megszáradt, parázs fölé tartják, a melegtől megnyilt pórusok jól beveszik a forró faggyút, amellyel végül bekenik a bőrt. Az eljárást leginkább ökörbórnél alkalmazzák, s a kész bőr szine fehér. A kikészitési idő jóval rövidebb (2-4 hét), mig az Európában ezidőtájt közkedvelt növényi cseres kikészítés eltartott 2-4 évig is. Előnye volt még a magyar bőrnek, hogy rugalmassága és szakítószilárdsága közelebb állt az eleven bőrhöz mint a növényi cserrel ki- készitetté. Ez abból adódott, hogy a szőrhagymákat a késsel nem távolították el, ezáltal a bőr barkájának épsége nem bomlott meg, s ezért tömöttségében is közelebb állt az élő bőrhöz.

A timsós eljárás Belső-Ázsiától Indián és Perzsián keresztül Kis- ázsiáig s a régi Egyiptomig mindenütt ismert. Jellemző volt a régi Babilonra, a hettitákra, a kora középkorban pedig a Földközi tenger déli részére. A kisázsiai timsós finom fehér bőr Európába tehát Spanyolország felől terjedt el olyan időben, - a XI-XIII. sz. -ban - amikor az éppen megtelepült honfoglaló magyarság kulturális és főleg kereskedelmi kapcsolatai Nyugat-Európa felé még nem voltak túl erősek. De az "hongroyage" elnevezés nem is csak a timsós, hanem a kifejezetten timsós- faggyus bőrre vonatkozik.

A magyarság a kisázsiai timsós finombőrrel a dél-orosz sztyeppékén, a IX. század körül a bizánciakkal folytatott cserék alkalmával ke79