Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Horváth Mária: Jászsági hímzett suba restaurálása
A kiegészítés Az MRMK restaurátor műhelyében kidolgoztak egy módszert a bőrök bőrrel való kiegészítésére. Ennek lényege az, hogy az eredeti és a kiegészítő bőr éleit rugalmas ragasztóval egymás mellé ragasztják. Az eljárás nagy figyelmet igényel, mert a kiegészítő darabokat hajszálpontosan kell beszabni a megfelelő helyre. A ragasztó megválasztása is döntő. A Wacker SK-41, szilikonkaucsuk (Wacker-Chemie GMBH München) ragasztó azzal a kiváló tulajdonsággal rendelkezik, hogy pillanatok alatt szárad, színtelen és száradás után nem keményedik meg, ezáltal az ösz- szeragasztott bőrök megtartják eredeti rugalmasságukat. Tekintve, hogy ezen a subán nagyon sok volt a hiány, és a szakadás, ezért a ragasztások vonalait beszórtam "bőrporral". így a vonalak látszólag beleolvadtak a környezetükbe. Ha csupán a ragasztás nyomát hagyom meg, úgy érzem, a tárgy megjelenésén sokat rontott volna a sok vonal. A bőrport úgy állítottam elő, hogy a kiegészítő bőrök felületéről kapartam le pengével. Ez nem ártott, ellenkezőleg, szükségszerű volt, a helyenként igen vastag kiegészítő bőrök vékonyitására. Olyan helyeken, ahol az eredeti bőr hártyaszerüen vékony volt, ott nem élragasztással, hanem a bőrök egymásra ragasztásával oldottam meg a kérdést. Ilyen esetben fontos, hogy az eredeti bőr széle teljesen rásimuljon a pótlásra, egy sikban legyenek. Az eredeti szélek elvéko- nyitásával nem kellett bajlódni, mert azok a túlzott elhasználódás következtében teljesen vékonyra koptak. A legtöbb gondom azonban az apró lyukak eltüntetésével volt. Ezek mennyisége jóval több volt, mint a nagy hiányok összesen. Meghagyásuk jelentősen rontotta volna a tárgy megjelenését. A kiegészítésüket úgy oldottam meg, hogy a lyukak hátuljára, a szőr felől vetex darabot ragasztottam, erre szilikon ragasztóréteg került, majd ennek tetejére bőrpor. Ha az igy képzett fal nem lett elég vastag, akkor a ragasztó és a bőrpor réteget újra felvittem. A rétegeket addig építettem, amig azok a bőr szintjével egy vonalba nem kerültek. A ragasztó a bőrporral ugyan nem képzett olyan sürü anyagot, mint a bőr, de színével teljesen beleolvadt a felületbe. A vetexet egyébként még sok helyen alkalmaztam a szőr felőli oldalon a ragasztások megerősítésére is. A hímzés restaurálása volt az egész munkának leghosszadalmasabb és egyben a legszebb része. Magát a kivarrást megelőzte a legfontosabb kellék, a fonal beszerzése és megfestése. Nem szándékoztam az eredetinek megfelelő selyemfonalat használni, ennek beszerzése manapság már lehetetlen. Nagyon hasonlit a selyemhez, legalább is fényében, az a mercezett len. Egyik változata az osztott szálú U. C. himzőfonal, amely hat vékony szálból áll, kiválóan helyettesíthette a selymet. Egyszerre három, olykor négy vékony szálat fogtam össze, sodrás nélkül, igy még a selyemszál fosztott szerkezetét is sikerült utánozni. Nehezebb volt előállítani a fonal jellegzetes zöld szinét. Először próbálkoztam fehér alapszínnek a megfelelő zöld festékbe mártásával, de ez nem vezetett eredményre, nem sikerült elérni az eredeti mélyzöld tónust. Másodszor már zöld alapszint választottam, - ez gyári előállításban nagyon harsogó, élénk szin, amelyet világosbarna és egy kis kék festék keverékébe mártottam. 94
