Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Horváth Mária: Jászsági hímzett suba restaurálása
A jászok szücsmestersége A jászok mindegyik falujában fölös számmal lehetett találni szűcsöket, a nagyobb helységekben pedig 100-200 mester is dolgozott, a gócpontokban, Árokszálláson, Apátiban, Jászberényben még több is. Ez utóbbi helyen még a kilencvenes években is volt 300 szücsmester. A nagyarányú juhtenyésztés szükségszerűvé tette, hogy a juhok bőrének feldolgozására helyben kifejlődjék a szücsmesterség. A jászok legszebb szücskészitményei a gazdagon himzett subák és ködmönök voltak. ° A szűcsök helységenként és egyénenként is specializálódtak. így Jászberényben inkább női subát és ködmönt, Jászárokszálláson és Jászapátiban pedig többnyire férfi subát készitettek. Az olyan szűcs, aki férfisubákat készített, női subát és ködmönt nemigen vállalt és megfordítva. Legelébb kiveszett a suba és a ködmön a városokban, s ekkor a városi mesterek már csak a vidéknek dolgoztak. Majd a falu is a város után indult divat dolgában, s a szücsmestereknek végképp leáldozott. A férfiködmön a Jászságban már a múlt század derekán kiveszett, de a női szabásában és díszítésében megváltozva tovább élt az 1950-60-as évekig. A női ködmön barna vagy fehér volt. Az előbbit feketével, az utóbbit zölddel hímezték. A női suba, amelyet Jászberényben csináltak, 12-15 báránybőrből készült. Diófagomba festékkel barnára pácolták. Mindig selyemmel himezték, mégpedig a piros keresztirhán. (A keresztirha az alsó és felső részek eltakarására, pontosabban az összetoldások eltakarására szolgáló rátét esik volt.) A női suba más része hímezve nem volt, szironyhimzés azonban volt rajta. A himzett férfi subák igazi hazája Jászapáti és Jászárokszállás volt. A legöregebb szűcsök még emlékeztek, hogy az ő gyerekkorukban a férfi és női subák is színes himzésüek voltak, de később Jászapátiban is az egyszínű zöld himzésü divatozott. 5 A jászsági szücsmunkák rendkívül finom technikával készültek, különösen ami a férfi subákat illeti. A kidolgozás alapossága már a bőrmunkáknál megmutatkozott. A hagyományos timsós eljárással cserzett bőrt eredeti szinében hagyták, olyan volt mint a patyolat, felülete pedig mint a bársony. A hosszuszőrü magyar juh bőréből dolgoztak, birkabőrt ritkán használtak. A virágokat kékitővel fejből, szemmértékre rajzolták elő. A szürszabóval ellentétben a szűcs a diszitményeket előbb előrajzolta a már kiszabott, de még össze nem varrt darabokra, ezt nevezték virágozásnak. Az elnevezés azért is érthető, minthogy a díszítések szinte kivétel nélkül virágcsokor díszek. A rajzolásban mindig ellentétpárokat összehangoló szimmetriára törekedtek. Az előrajzolás minden kész minta nélkül, szabadkézi improvizációval készült, s a néprajz kutatói e téren sem győzték eléggé csodálni ennek a rögtönző technikának a biztonságát, arány- és ritmus érzékét, a térkitöltés valóságos művészetét. E vázlat nélküli rögtönző előrajzolások, a kétoldali szimmetrikus díszek készítése során olyan hatást tudtak elérni, hogy valósággal tükörképeknek tetszettek, az oldalak közt alig érezhető különbséggel .4 Jól látható ez a válltányérokon. Ez a félkör alakú bőrdarab a subák legszebb, leggazdagabban himzett része. A két vállat takarja, innen ered 81
