Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Horváth Mária: Jászsági hímzett suba restaurálása
tárgyaikról. Belső-Ázsia ókori városainak romjaiból felismerhető bortárgyakat tártak fel. A honfoglaló magyarok is ismerték és alkalmazták a fehér bor kikészítésének módját, a timsós cseres eljárást. A magyarok által készített bőrök puhák, a lábbelik pedig vizhatlanok voltak. A múlt század első feléig a bőrgyártás megmaradt kézműipari keretek között, annak ellenére, hogy évezredek óta fejlődött. Az ipari forradalom volt az elindítója, - mint számos más iparágnak is - a modern nagyipari bőrgyártásnak. Ugrásszerű fejlődést a bőrgyártásban a modern fizika és kémia kialakulása idézett elő, amely lehetővé tette a krómcser- zés bevezetését, a növényi cserzőlevek besűrítésének alkalmazását, s végül de nem utolsó sorban a bőrgyártás gépesitését.4A nagyipartól függetlenül, de szintén a múlt század közepétől élte virágkorát a népi bőrkikészítés is, a pásztorok között és a falusi szűcs- mesterek műhelyeiben. A juhászok bőrmegmunkálása A bőrmunka az egyik legrégibb házi mesterségünk. Azok a népek, amelyekből a magyarság kialakult, az erdőlakók és a pusztázók egyaránt értettek az állatok bőrének felhasználásához. A volgai bolgárok például olyan kiváló tímárok voltak, hogy a bőrnek egyik fajtáját éppen az ő nevükről nevezték el bagariának. "Gyárt" szavunk, amely valószínű a bőr- munkákkal kapcsolatos, továbbá "szűcs", "ködmen", "szirony" szavaink őstörök eredetűek, bizonyságául annak, hogy ez a vadász-nomád életben gyökerező mesterség több mint egy évezredes múltra tekinthet vissza népünk, pontosabban pásztoraink, pásztorszücseink körében. A környező népeket szinte egytől egyig messze felülmúltuk állatbőr kikészítő és ruhává, szerszámmá feldolgozó tevékenységünkkel. Egykori állattartó népelemeink megfogyatkozott utódainak, a magyar pásztorság- nak, a szomszéd népek erdei-hegyi jellegű pásztor-rendjével szemben éppen ez a bőrrel bánni tudás az egyik legfontosabb néprajzi meghatározója. JVIa már sajnos erősen hanyatlóban van ez az ősi mesterség is. 3 A bőr megmunkálásának népi módjait elsősorban a pásztorok (főleg a juhászok), részint pedig az ő anyaguk és technikájuk átvételével a paraszti kismesterek, a "magyar szűcsök" őrizték meg. (Ezeket Győrffy István figyelmeztetése szerint jól meg kell különböztetni a "német" szűcsöktől, akik az úri rendnek és a polgárságnak dolgoztak a városon, lényegesen eltérő technikával. A magyar szűcs a paraszti rendnek volt a kiszolgálója és az ősibb hagyomány őrzője.) A bőrök közül leggazdagabb, ma is élő hagyománya a juhbőr kikészítésének van. A juhbőr népi felhasználásának és széles körben elterjedt kikészítésének több oka van. Részint az, hogy meleg, tömött gyapjánál fogva a legalkalmasabb ruhaneműnek, másrészt könnyen, kevés eszközzel, egyszerű módszerrel puhítható, törhető. A kikészített bőr puha, alkalmas arra, hogy a régi egyszerű formák szerint való szabás-varrást még az is elvégezhesse, aki keveset foglalkozott vele. Mind a parasztság, mind a pásztorok között bőven találunk olyanokat, akik maguk szabták76
