Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Ézsiás István: Festett mennyezetes ágy restaurálása, konzerválása
gyanta), többnyire polimer hozzáadásával. A ragasztás az ömledék meg- dermedésével következik be,- kontakt ragasztó (Kontaktleber): kaucsukrugalmas anyagok oldatai gyanták hozzáadásával. Az összeragasztandó felületeket bevonják a ragasztóval. Az összeragasztás rövid, erős nyomás hatására következik be az oldószer elpárolgása után. Kevésbé fajlagos ragasztók- szilárd ragasztók tértolódás nélkül: ilyen a széles körben használt keményítő, dextrin, enyv, cellulózéter, polivinil-acetát diszperzió. Ezeket vizes, vagy szerves oldószeres oldat vagy diszperzió formájában hordják fel. A megkötódés az oldószer vagy a diszpergáló közeg elpáro- logtatása révén következik be. A kötés kialakulásához idő szükséges. Fajlagos ragasztók. A ragasztóanyag lineális vagy gyengén elágazásos molekulákból áll. Az összeragadás a makromolekuláknak a szilárd felülethez való adszorpciója utján következik be.- Szilárd ragasztók térhálósodással: ilyenek a duroplaszt bázisú ragasztók. Ezeket oldószerrel vagy anélkül alkalmazzák. A ragasztási filmet a térhálót létrehozó reakciók alakítják ki. A kötés gyakran hosszabb idó alatt alakul ki. Fajlagos ragasztók. A ragasztás szintén adszorpciós mechanizmussal magyarázható, A ragasztandó felületen adszorbeált molekulák bekapcsolódnak a térhálósodási reakcióba. E ragasztók egyik részénél (pl, karbamid, fenol és melamin gyanták) oldószert alkalmaznak, másik részénél (pl. epoxi vagy telitetlen poliészter gyanták) nincs szükség oldószerre. A ragasztóanyagok csoportosíthatók azon az alapon is, hogy a kötések kémiai reakció nélkül vagy kémiai reakció révén alakulnak ki. Az első csoportba tartoznak az alábbiak:- oldószer nélküli ragasztás: a ragasztási réteget megömlesztéssel és azt követő keményedéssel alakítják ki. Az ömledék (olvadék) ragasztók közé soroljuk a termoplasztokat és a cellulózszármazékokat (pl. etilcellulóz),- oldószeres ragasztás: az oldószer csak a ragasztóanyag felhordását segiti elő. Összeillesztés előtt az oldószert eltávolítják. Ezek anyaga többnyire vinilacetát, vinilklorid és esetleg más vinilszármazékok kopo- limerjei, melyeket szerves oldószerekben oldanak fel. A kontakt ragasztásnál a ragasztás gyenge nyomás hatására következik be. Ilyenek az elasztomer alapú ragasztók (pl. neoprén-poli-izo-bu- tilén alapú ragasztók). Egyes ragasztóknál az oldószer a ragasztási folyamat közben távozik el. Ilyenek a termoplasztok és elasztomerek, többnyire poli-vinil-szár- mazékok szerves oldószerekkel készített oldatai, valamint polimerek (pl. cellulózéter, poliakrilátok, polivinilakohol) vizes oldatai.- Vizes diszperziós ragasztás: vízben nem oldódó anyagok vizes diszperziójából a viz a ragasztási folyamat alatt távozik el. Ilyen anyagok a polivinil-származékok (pl. polivinilacetát), poliakrilátok stb. A kémiai reakció révén létrejövő ragasztási kötések közül a térháló- sodás nélküli reakcióknak nincs gyakorlati jelentősége. A térhálósodással járó reakcióknál a ragasztási réteg kialakulása és térhálósitása polikon- denzációs reakció révén következik be oldószer jelenlétében vagy anélkül. 51
