Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Ézsiás István: Festett mennyezetes ágy restaurálása, konzerválása
Anyagvizsgálat Az ágy különböző részeiből vett minták alapjára különböző fafajtákat tudtam azonosítani mikroszkópos vizsgálattal. Az esztergált lábrész faanyaga Tilia sp. Erősen torzult keresztmetszeten az évgyűrűk és a bélsugarak találkozásáról jól látható a bélsugarak kiszélesedése. Az esztergált lábrészen a foszlatott sejtek biztosan nem azonosíthatók, de a képen felismerhető, erősen roncsolt edény alapján a fa kisle- velü hárs (Tilia cordata) vagy magyar hárs (Tilia tomentosa). Az elülső ágyvég felső keret-párkányán a foszlatott részben az edényeken az udvaros, gödörkés faláttörések feltűnően harántcsoportokban helyezkednek el (csikoltság). Az évgyürühiányok miatt az edényeknek az idős fában való ritkulását nem lehet észlelni. A keresztmetszetben viszont jól láthatók az egysejtsoros vékony bélsugarak. Következtetésem szerint a fa anyaga: enyves éger (Ainus glutinös a-Caertin). Az ágy nagyobb szerkezeti részei fenyőfából készültek. A jegenye fenyő (Abies alba) jellemzői: a geszten különösebb jel nincs, az évgyűrűk élesen láthatók, a bélsugarak szabad szemmel nem láthatók, tisztán parenchimasejtekből állnak. A gyantajáratok hiányoznak, szaga párás légtérben enyhén savanyu. Mikroszkópos vizsgálat: a tracheidák simák, a parenchima sejtekben téglalap- alakú kristályok is előfordulnak. A fatest tracheida, hossz- és bélsugarai parenchima-elemekből vannak felépitve. Tulajdonságok: könnyű, puha, jól megmunkálható, zsugorodása minimális, konzerválása, telitése egyszerű. Festett bútorok készítéséhez gyakran alkalmazták. Az erdei fenyő (Pinus silvestris) jellemzői: a szijács széles, sárgásfehér szinü, jól telíthető; a geszt vörösesbarna színű; az évgyűrűk határai élesek, hullámosak; a bélsugarak sugár-metszetben szabad szemmel észlelhetők; a gyantajáratok: rostirányban jól láthatók, a parenchi- masejtek: a gyantajáratok körül helyezkednek el, vékonyfaluak, nem fásodnak. Mikroszkópos vizsgálat: a fa szövetét alkotó tracheidák sugárirányú elhelyezkedése ismerhető fel. Bélsugarai egyrétegüek, a haránt gyantajáratokat tartalmazó bélsugarak két- illetve többrétegüek. A szövetsejtek huroldali falán gyűrűszerű megvastagodások, láncszerű be- füződések figyelhetők meg. Tulajdonságok: könnyű, szívós, kevésbé rugalmas, közepesen zsugorodó, kevésbé vetemedő, jól telíthető, konzerválható. a/ Fertőtlenítőszerek és alkalmazásuk Száraz faanyagok konzerválására régebben különböző mérgező gázokat és folyadékokat használtak. Ezek a készítmények általában emberre is ártalmasak, ezért kiszorulnak a múzeumi gyakorlatból. Gázfázisú fertőtlenítőszer a széndiszulfid, paraformaldehid, ciánhidrogén, Nuván. Ez utóbbi két anyaggal csak speciálisan képzett szakember dolgozhat. E szerekkel egyszerre nagy mennyiségű anyagot lehet gyorsan fertőtleníteni és ezáltal időt lehet nyerni a végleges konzerválásig. Csillag Gyula (Esztergomi Keresztény Muzeum) XVI. századi faszobrok fertőtlenítéséhez alkalmazott p-diklórbenzol-hexaklór-ciklohexán és p-diklór-diphenyl-triklór- etánt benzinben oldva Anobium fertőzés ellen. 47
