Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Vakány Irén: Nanaj Gold halbőrköpeny restaurálása

vadászat a döntő, addig a folyók mentén élő nyelvcsoportoknál, a halászat elsőrendű, s a vadászat szorul második helyre. A folyók-tavak mentén letelepült, Amur és Ob vidéki vadász-halászok gyalogos, letelepült halász-vadászok voltak.

A halászat gazdasági jelentősége a XIX-XX. sz. fordulójáig csak Eszak-Európában nőtt az önellátás szintje fölé. A kifogott halnak mindenekelőtt a napi élelemszükségletet kellett fedeznie, de szárítva, füstölve tartalékul is szolgált, sőt árucikk is volt. A hal azonban nemcsak táplálékot nyújtott, hanem ipari nyersanyagot is. A lenyúzott és kikészített bőrből ruhát, zacskót, zsákot varrtak. Ilyen halbőr anyagból készített tárgy számos darabbal van képviselve a Néprajzi Múzeum anyagában.

5. A "halbőr", mint ruházati anyag

Azt a tényt, hogy a halbőrt, mint ruházati anyagot használták, - mivel ennek irodalmi feldolgozásával a tárgyalandó távol-keleti népeknél nem találkoztam, - ezért be kell érnünk az Eszak-Eurázsiai népeknél gyakran alkalmazott halbőr ruházatok irodalmi adatainak említésével (ifj. Kodolányi J. összefoglalása alapján).

"Történeti adataink az osztjákok XVII. századi ruhájáról azt mondják, hogy halbőrből készült. A Jeszipov-féle krónika csupán halat említ, a ruha anyagául, az A. Tyitov által kiadott kéziratok egyike pedig azt írja, hogy "öltözékük és a lábbelijük halbőrből, tok, kecsege vagy menyhal" bőréből készült. "7

"A XVII-XIX. századi tudósításokból az derül ki, hogy a vadászhalász, rénszarvastartó, vagy földművelésre áttért életmódú emberek körében más és más volt a ruházat anyaga. Pallas említést tesz menyhal- bőr ruháról, erről azt is felteszi, hogy éhinség idején netán üstben megfőzhették, s megették. Találunk említést arra is, hogy halbőrből lábbelit is készítettek.

Sajnos ezek a közlések nagyon általánosak. Forrásaink azt is említik, hogy zárt típusú prémruha fölé gyakran más anyagból, pl. halbőrből, vagy textilből varrt védőruhát vettek fel. Ennek az volt a rendeltetése, hogy a nedvességtől meg a piszkolódástól óvja az alatta lévő ruhát.

Novickij XVII. század eleji megfigyelése szerint általánosak voltak a menyhalbőr kazsanok. Feljegyezték a tokhalbőr ruha használatát is, ezt a mellen gombolták be. Tájékoztatásul, ízelitőül a . . . táblán, a fent említett halfajtákból mutatok be néhány fajt.

Régebben konzerváltam és restauráltam egy tunguz-evenki sámánöltözetet, mely a Somogy-megyei (Zala község) Zichy gyűjteményből származik. Ehhez az öltözethez tartozott egy halbőr kabát is, amit feltételezhetően a sámán szertartási ruha alatt viseltek. Ez a népcsoport is a Jenyiszej és mellékfolyói, a Felső- és Alsó-tunguszka környékén élnek. Túlnyomórészt vadásznép, rénszarvastartók, de a folyók közelsége miatt inkább a vadász-halász életmód a jellemző erre a népcsoportra.

Eddig a halbőrt mint ruhaanyagot, számomra, különlegessége miatt a sámán ruházkodás anyagai közé soroltam. Kodolányi János világosított fel, hogy a halbőr nem kizárólag a sámánöltözetekre jellemző, hiszen az obi-ugor népeknél szinte általánosan használják.

203