Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Sipos Enikő: Az Eszterházy gyűjtemény XVII. századi csótárjának restaurálása
A mosás, illetve áztatás megkezdése előtt a műtárgy lebegő szálait fehér puplinanyaghoz férceltük, hogy azok ne mozdulhassanak el eredeti helyükről. A mosóasztalt kibéleltük polietilén fóliával s a fóliából akkora kádszerüséget képeztünk, melyben a tárgy kényelmesen kiterithető volt. A fóliába annyi 10%-os Evatriolos vizet öntöttünk, amennyi a tárgyat ellepte. Ezután egy keretre hálót feszitettünk, erre helyeztük a csótárt, majd a kerettel együtt meritettük a mosóvizbe. A keretre azért volt szükség, hogy a tárgy vizben való mozgatását megkönnyítsük, de alkalmas azért is, mert a szita hézagai között á viz a porral, homokkal együtt köny- nyen keresztülhatol. Többszöri, többórás áztatás és öblítés után 5%-nyi glicerint kevertünk az utolsó öblitővizbe, textillágyitó hatása miatt. A tárgyat a szitával együtt emeltük ki a vizből. Mikor a nedvesség nagyrésze lecsöpögött, a tárgyat több réteg papírvatta közé fektetve hagytuk megszáradni. Száradás után egy igen puha kefével áttisztitottuk a felületet. Megerősítés: . Célja és lényege, hogy a textiliát olyan alkalmas anyaghoz rögzítsük, mely azt alátámasztja, hogy saját súlyát elbírja. Az alábélelő anyag kiválasztásánál figyelembe kell venni annak minőségét, szövésmódját, színét, illetőleg azt, hogy az anyag festhető legyen. (A H. J. Plenderleith által ismertetett terilénszita sok előnyös tulajdonsága ellenére is csak korlátozott esetekben használható, mert a kikészített terilént csak gyártás közben lehet megfesteni.) Tárgyunk alábéleléséhez ritkaszövésü vászonanyagot választottunk, melyet direktszinezékkel a kivánt árnyalatúra festettük. A vásznat és a tárgyat a külső keretsáv mentén egymáshoz férceltük. A restaurálást feszitőkeret segítségével végeztük. A tárgyat és az alábélelő anyagot gombostűkkel rögzítettük a keret széleihez. A himzés igen rossz állapota miatt a mosáskor felvarrt fehér puplin eltávolítását csak fokozatosan lehetett elvégezni. Mindig csak akkora részen bontottuk fel a korábbi fércelést, amekkorán aznap dolgoztunk. A himzések alól kikopott töltőanyagokat az eredetivel megegyező anyagokkal pótoltuk. Az ezüsthimzés alá az eredetivel azonos vastagságú lenfonal került, az aranyhimzéseknél pedig lenfonal, filc és papiralátétet alkalmaztunk. A tárgyat gyakorlatilag minden öltésénél "újra kellett hímezni", megerősíteni, mert a fémszálakat letüző fonalak annyira elöregedtek, hogy megerősítésük nélkül az épnek látszó részek is hamarosan felbomlottak volna. A hiányzó rész - a jobb oldali oroszlán mögötti ezüst alap és az oroszlán farka - kiegészítését az eredeti hímzésével megegyező technikával oldottuk meg. A fémszálas himzések restaurálását nagyon megnehezíti, hogy Magyarországon arany-ezüst himzőfonalak nem kaphatók a kereskedelemben. Ezek a szálak csak külföldről szerezhetők be, vagy régebbi értéktelen anyagok szétfejtéséből származnak. Ez utóbbi módszer segítségével tudtuk az aranyhimzések kiegészítését elvégezni. 172