Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Sipos Enikő: Az Eszterházy gyűjtemény XVII. századi csótárjának restaurálása

A mosás, illetve áztatás megkezdése előtt a műtárgy lebegő szálait fehér puplinanyaghoz férceltük, hogy azok ne mozdulhassanak el eredeti helyükről. A mosóasztalt kibéleltük polietilén fóliával s a fóliából akkora kádszerüséget képeztünk, melyben a tárgy kényelmesen kiterithető volt. A fóliába annyi 10%-os Evatriolos vizet öntöttünk, amennyi a tárgyat el­lepte. Ezután egy keretre hálót feszitettünk, erre helyeztük a csótárt, majd a kerettel együtt meritettük a mosóvizbe. A keretre azért volt szükség, hogy a tárgy vizben való mozgatását megkönnyítsük, de alkalmas azért is, mert a szita hézagai között á viz a porral, homokkal együtt köny- nyen keresztülhatol. Többszöri, többórás áztatás és öblítés után 5%-nyi glicerint kever­tünk az utolsó öblitővizbe, textillágyitó hatása miatt. A tárgyat a szitá­val együtt emeltük ki a vizből. Mikor a nedvesség nagyrésze lecsöpögött, a tárgyat több réteg papírvatta közé fektetve hagytuk megszáradni. Szá­radás után egy igen puha kefével áttisztitottuk a felületet. Megerősítés: . Célja és lényege, hogy a textiliát olyan alkalmas anyaghoz rögzítsük, mely azt alátámasztja, hogy saját súlyát elbírja. Az alábélelő anyag ki­választásánál figyelembe kell venni annak minőségét, szövésmódját, szí­nét, illetőleg azt, hogy az anyag festhető legyen. (A H. J. Plenderleith által ismertetett terilénszita sok előnyös tulajdonsága ellenére is csak korlátozott esetekben használható, mert a kikészített terilént csak gyár­tás közben lehet megfesteni.) Tárgyunk alábéleléséhez ritkaszövésü vászonanyagot választottunk, melyet direktszinezékkel a kivánt árnyalatúra festettük. A vásznat és a tárgyat a külső keretsáv mentén egymáshoz férceltük. A restaurálást feszitőkeret segítségével végeztük. A tárgyat és az alábélelő anyagot gom­bostűkkel rögzítettük a keret széleihez. A himzés igen rossz állapota miatt a mosáskor felvarrt fehér puplin eltávolítását csak fokozatosan le­hetett elvégezni. Mindig csak akkora részen bontottuk fel a korábbi fér­celést, amekkorán aznap dolgoztunk. A himzések alól kikopott töltőanya­gokat az eredetivel megegyező anyagokkal pótoltuk. Az ezüsthimzés alá az eredetivel azonos vastagságú lenfonal került, az aranyhimzéseknél pedig lenfonal, filc és papiralátétet alkalmaztunk. A tárgyat gyakorlatilag minden öltésénél "újra kellett hímezni", meg­erősíteni, mert a fémszálakat letüző fonalak annyira elöregedtek, hogy megerősítésük nélkül az épnek látszó részek is hamarosan felbomlottak volna. A hiányzó rész - a jobb oldali oroszlán mögötti ezüst alap és az oroszlán farka - kiegészítését az eredeti hímzésével megegyező techni­kával oldottuk meg. A fémszálas himzések restaurálását nagyon megnehezíti, hogy Ma­gyarországon arany-ezüst himzőfonalak nem kaphatók a kereskedelemben. Ezek a szálak csak külföldről szerezhetők be, vagy régebbi értéktelen anyagok szétfejtéséből származnak. Ez utóbbi módszer segítségével tud­tuk az aranyhimzések kiegészítését elvégezni. 172

Next

/
Oldalképek
Tartalom