Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Sipos Enikő: Az Eszterházy gyűjtemény XVII. századi csótárjának restaurálása
A selyem fibroinból és szeriemből áll. Ez a két fő alkotóeleme, ezen kivül még tartalmaz vizet, zsirt, gyantát és ásványi alkotórészeket. Kémiai felépítésében a selyem a gyapjúhoz hasonlit, de hö hatására kevésbé érzékeny, 14Ó°C-ig nem károsodik. Hig savak hatására lágyabb és fényesebb lesz. Tömény savak oldják. Hig lúgok már szobahőmérsékleten is oldják a szericint. Forró lúgokban feloldódik. Lenszál: szintelenités lúgos ditionittal, beágyazás glicerines zselatinba. Mikroszkópállás: ugyanaz mint fent, keresztezett nikolok között, expoziciós idő 40 mp, kondenzorállás 7-es. A lenrost anyaga cellulóz, egyetlen oldószere a rézoxid ammóniák. A len erősebb, mint a pamut. A lenrost gyengén sárgás szinü és fényes. Lúgban főzve fényét elveszti és szakitóereje is csökken, mivel a lúg az elemi sejteket összeragasztó növényi enyveket oldja. A mikroszkóp fotókat Szalay Zoltán készitette. b/ Vegyszeres szálvizsgálat: A mlkroszkópi vizsgálathoz kiegészitő vizsgálatként alkalmazzák, mert ezek némelyike önmagában nem megbízható. Égetési próbával lehet eldönteni, hogy a vizsgált anyag állati vagy növényi eredetü-e. A növényi anyagok gyorsan égnek, az állati eredetűek lassan és jellemző szag kíséretében. A vegyszeres vizsgálatokhoz különböző reagenseket használtunk. A szövet szerkezete: A csótár alapját képező anyag vászonkötésü lenfonalból készült. A vászonkötés a legegyszerűbb kötés, mintaeleme két lánc és két vetülékfonalból áll. Mindkét oldala egyforma. A szegély egykor piros atlaszkötésü 6elyem. Ötfonalas láncoldalu atlasz, hármas kiolvasási számmal. Az atlaszkötés a harmadik alapkötés, jellemzője, hogy mind a szin, mind a fonák oldalon csak az egyik fonalrendszer fonalai érvényesülnek. Szinezékelemzés (A csótár atlaszselyem szegélyének szinezékmeghatározása.) Egy-egy textil készítési idejének, származási helyének meghatározásában segítséget nyújthat bizonyos esetekben a szinezékmeghatározás. A kromatográfiás módszerek fejlődése nyújtott lehetőséget a természetes színezékek elválasztására. A színezék meghatározását az egyszerű és megfelelő pontosságú réteg-kromatográfiával végeztük. (Balázsy Ágnes irányításával.) A réteg-kromatográfia előnyei: szervetlen és szerves vegyületek tanulmányozása során egyaránt alkalmazható. Valamennyi szétválasztott vegyület vizuálisan értékelhető, segítségével egy-két vegyület specifikus kimutatását is el tudjuk végezni több egyéb összetevő mellett. A rétegkromatográfiás folyamatok a két fázis közt lejátszódó folyamat szerint lehetnek: 1. megoszlási 2. ioncserélő 3. adszorpciós 167
