Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nagy Katalin: A boldvai református templom XVI. századi sírleletének restaurálása
A ruha díszítésére szolgáló csipke a reneszánsz kor újítása. Bár előzménye Keleten régóta ismert, mégis mint a textilművészet önálló ága Nyugaton alakult ki. Hazája Olaszország volt. Elterjedését a mintakönyvek segítették amelyek egymás után jelentek meg, főleg Velencében, 1523-1616 között. 8 Itálián kívül Németalföldön fejlődött ki legrövidebb idő alatt, ahol a XVI. század második felétől már iparszerüen űzték. 88 ■Hazánkban a XVI. század második felétől a felső és alsó ruhák díszítésében játszott nagy szerepet a csipke. Első mesterei nálunk is - miképpen más területeken - a paszomántosok és gombkötők lehettek, akiknek már Zsigmond király korában virágzó céheik voltak. 78 A XVI. század folyamán mindinkább a városi lányok kereseti forrásává vált, amit számos korabeli Írásos emlék is bizonyít.71 A XVI. század elején Olaszországban kezdték készíteni a vert csipke legegyszerűbb korai fajtáját, a négy szálból készült geometrikus mintájú fonott csipkét. A második tipusba sorolhatjuk az eredetileg merev vonalvezetésű csipke, sűrűn vert, un. alak- vagy formakötéssel készült motívumokkal gazdagított változatát. így készültek a XVI-XVII. századi genovai csipkék. A vert csipke harmadik típusánál a minta kialakítása az un. vá- szonkötéses vetéssel készült. A nagy motívumok közötti összeköttetést, a pikós pálcikák vagy az alapháló szolgáltatja, mely a korai darabokon még nem mutatkozik. így készült a XVI-XVII. században a milánói csipáké és a point de Flandre. 78 A csipke klasszikus anyaga a lenszál, de arany, ezüst, selyem és gyapjuszálból is készült. Magyarországon a varrott és vert csipke-technika közül csak az utóbbi terjedt el, csipkeverőink a XVI. században a genovai fonott és alak- kötéses fémszálas csipkét honosították meg. 78 Ezek a magyar ruhák alapszövetének szinte kiegészítő részeivé váltak. Végezetül a magyar ruhát díszítő ékszerek divatjáról számolnék be néhány szóban, itt is csak azokat említve, amelyek a boldvai leletben is szerepelnek. A különféle anyagokból készített párta a XIV-XV. századtól kezdve terjedt el széles körben. A XVI. századtól a XVII. század közepéig a leggyakrabban előforduló fejdisz volt. A párta használatát tekintve a kutatók véleménye különböző, Szabó Kálmán a pártaviselés jogát kizárólag hajadon lányokra korlátozza "a pártát a lányok mint a hajadonság, szüzesség jelvényét viselték". 7<1 Radvánszky Béla szerint a lányok és asszo4 nyok egyaránt viselhetnek pártát, csak más formájút. Az előbbiek az un. "karika-pártát", az utóbbiak az un. "konty-pártát". 78 Horváth Béla szerint az eddig ismert párták alapján nehéz ebben a kérdésben állást foglalni, mivel a sírokból előkerült párták vizsgálatát csak ritkán vagy egyáltalán nem követte az embertani anyag feldolgozása, kormeghatározása. I8 Az egykorú források tanúsága szerint az asszonyok hagyatéki leltáraiban, végrendeleteiben gyakran fordulnak elő különböző elnevezésű párták. Az ismert leletek alapján feltehető, hogy a sokféle párta között volt olyan, amelyet asszonyok, volt olyan, amelyet lányok viseltek és hogy ezek valamilyen módon különböztek egymástól. Az öveket szerkezeti szempontból két csoportra osztják, aszerint, hogy öntött tagjaik csuklóra járnak-e, vagy láncszemekkel függnek össze. A boldvai ruha formai és technikai megoldása, az ingváll töredékek, 122
