Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nagy Katalin: A boldvai református templom XVI. századi sírleletének restaurálása
2. A hőmérséklet és az RH értékek összefüggnek, határértékeik megállapítása a különböző védendő anyagok tulajdonságainak figyelembevételével, a mikroorganizmusok és rovarok kártékony hatásának szempontjából igen problematikus. Megállapították, hogy 83°C-ot és a hűtőszekrény hőmérsékletét egyaránt tűrhetik nyugalmi állapotban a spórák, és adott körülmények között uj fertőzést képesek előidézni. Aktiv élőlényeket találtak 0-70°C-ig. A páratartalommal kapcsolatban hasonló a helyzet. Block szerint 70% RH alatt a gombák, baktériumok növekedése textilián elhanyagolható. Leene szerint 40% RH, Kiens és Stewert szerint 60% RH az ideális érték. Werner 50-60% RH-t adja meg 20°C mellett. Plenderleith szerint, figyelembe véve a szerves anyagok érzékenységét, a kiszáradásra az alsó határt 50%-ban állapítja meg. A fentiekből megállapítható, hogy nem választhatunk sem olyan határhőmérsékletet, sem olyan RH értéket, amely megnyugtatóan megvédi a textiliát a mikroorganizmusok támadásától. 2 3. Megoszlanak a vélemények arról is, hogy zárt csomagolású egységekben (pl. tárlók, ládák) legyenek-e a tárgyak, vagy szellőzőnyilások- kal ellátottakban. Szállításkor zárt térre van szükség. Az RH értéket 50%-ra kell beállítani és a csomagolást is ilyen térben kell végezni. Zárt térben stabilizáló hatást gyakorló anyagokat javasolnak, mint pl. a telitett sóoldatot vagy szilikagélt. Az utóbbi könnyebben kezelhető, de használat előtt ellenőrizni kell, mert vizfelvevő képessége korlátozott. 3 A javasolt RH és hőmérsékleti értékek Boldván a mi felszerelésünkkel beállithatatlanok voltak. Szeretném azonban megjegyezni, ha sikerült volna az általában ideálisnak tartott körülmények között sirt bontani, csomagolni és tárolni, akkor a leletanyag kiszáradt volna, ezt viszont az 1. pontban említett okok miatt feltétlenül el kellett kerülni. A feltárásnál alkalmazott fertőtlenítő anyag a fenti ellentmondó szempontok mellett nem nyújthatott védelmet. A leletet 1976 szeptember végén kiemeltem a sterilizátorból és megkezdtem tisztítását, konzerválását, Maros Szilvia, Sipos Enikő, Soós Katalin, Szabó Gabriella és Tompos Lilla segítségével. Tisztítás A tisztítás leírását az esetek többségében megelőzi az anyagvizsgálatok módszereinek és eredményeinek ismertetése, mert ezek határozzák meg a kezelés módját. Az adott körülmények azonban arra kényszeritet- tek, hogy a mikroorganizmusok által fertőzött textiliát a legrövidebb időn belül kezeljük, a fertőzés terjedését megakadályozzuk. Ezért a legegyszerűbb, legáltalánosabb vizsgálati módszert alkalmaztuk, az égetési próbát. A ruha, a fátyol, a vendéghaj anyaga selyem volt. A leletanyag műanyag szitával bevont fakeretre került, ahol a nagy mennyiségű felületi földszennyeződést, csontmaradványokat, fakoporsóré- szeket vizporlasztóval és egyéb szerszámokkal fellazítottuk. A folyamatos öblítés során az apróbb szennyeződések a szitán keresztül távoztak. A makacsabb mész és földmaradványokat áztatással tudtuk feloldani. A váll- füzőt és a szoknyatöredéket szitával együtt emeltük a tisztitó kádba, a 104
