Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nagy Katalin: A boldvai református templom XVI. századi sírleletének restaurálása
A leletanyag kiemelése, csomagolása, szállítása A templom belsejét kutató-árkok, sirgödrök szelték keresztül, ezért lehetetlen volt az egész sirt egy földtömbben kiemelni. Lehetőség nyílott viszont a leletanyag két darabban való felszedésére, mivel combközéptól lábszárcsontig a szoknya anyaga teljesen elpusztult. A szabadon lévő csontmaradványokat és a mühajfonatot emeltük ki elsőnek, hogy mintát tudjunk venni a virágszirmokból, magokból, ágacskákból. A következő lépésben a koporsódeszka alját jelölő sötét réteg alá óvatosan két farostlemez lapot csúsztattunk, és ezek segítségével hoztuk felszínre az anyagot. A szállításhoz egy kétrekeszes polc készült, ebbe helyeztük a nedvesítő és fertőtlenítő oldattal átitatott papírvattába, csomagolópapírba, végül nylonfóliába csomagolt darabokat. A polcok üresen maradt részét papírvattával tömtük ki, hogy szállítás közben az anyag ne tudjon elcsúszni, rázkódni. A polc négy szabadon maradt oldalát farostlemezzel fedtük be. Az igy elkészült ládát hullámpapirba csomagoltuk és az Iparművészeti Múzeumba szállítottuk. A tisztítás megkezdéséig sterilizátorba került a lelet, ahol biztosítani tudtuk a feltárás helyszínén kialakult RH és hőmérsékleti értékeket. A tárgy tisztítását rajtunk kívül álló okok miatt egy hónapig nem tudtuk elkezdeni. Az RH időnkénti emelését rendszeresen elvégeztük, de a hőmérsékletet a meleg nyári időjárás miatt nem lehetett szabályozni. Három hét után 80% RH mellett 2 0°C stabilizálódott. Három hétig nem észleltünk semmi változást az anyagon. A negyedik héten azonban a leletet mikroorganizmusok támadták meg. Ilyen hosszú időre, a leirt tárolási mód nem nyújthatott kellő védelmet, mivel egymást kizáró szempontokat kellett volna figyelembe venni. 1. Az RH változásának hatásáról sokan Írtak. Nem ritka eset, hogy egy sir felnyitásakor ép állapotban talált leletanyag, amely em volt sem zsugorodott, sem vetemedett, a környezeti tényezők megváltozásakor szétporladt. Ebből vonták le azt a következtetést, hogy amikor a tárgyak huzamosabb ideig földben vannak, adott környezetükkel, körülményeikkel bizonyos fajta egyensúlyi állapotba kerülnek. Ásatáskor azonban az anyag teljesen uj helyzetbe kerül, felborul az un. egyensúlyi állapot. A behatoló hideg levegő emeli az RH értéket, a meleg levegő csökkenti, ennek következtében a nedvesség felvétele vagy leadása a szerves anyagokban dimenzionális változásokat okoz (duzzadás, vetemedés, zsugorodás jelentkezik a tárgyakon^). Ennek az egyensúlyi állapotnak a megtartására törekedve próbáltuk tartani a helyszini munkánál, majd a sterilizátorban az eredeti egyensúlyi állapotban kialakult értékeket, amennyire egyáltalán azt felszereltségünk engedte. A tárgy nedvesen tartását szükségessé tette az az ismert jelenség, miszerint a talajból kiásott tárgyak nedvessége oldható sókat és egyéb szennyezőanyagokat tartalmazhat, amely anyagok a talajvízzel kerülhetnek a helyszínre. Száradáskor a nedvesség elpárolog, és a sókristályok üledéket képeznek a tárgy felületén s ez gyengíti, rongálja a leletet. Sőt, ha a lelet pl. Cl-ionokat is tartalmaz, eltávolíthatatlan csapadék képződik, különösen a fémszálas hímzéseken, szöveteken és csipkéken. 102
