Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szentkirályi Miklós: A leibici Szent Anna-oltár bal merevszárnyának restaurálása és restaurálási dokumentációja
\ Mielőtt a bal merev Bzárny restaurálási dokumentációjáról Írnék, rátérek néhány kérdésre, melyet a restaurálás alapelvének tartok, A restaurátor feladata, hogy megmentse és helyreállítsa kulturális emlékeinek történelmi, dokumentációs és művészi értékeit, ugyanakkor tisztán lássa, hogy műalkotással van dolga, amely saját, eredeti anyagiságához kötődik, attól nem vonatkoztatható el, A korszerű restaurálás figyelme az esztétikai és történeti szempontok mellett a mŰ anyagi állagára irányul az anyag megőrzése és hitelessége szempontjából. Hogy a restaurátor feladatát sikeresen végrehajtsa, tudnia kell, hogy milyen természetű az anyag, amelyet kezelni fog, ismernie kell a mester eljárásainak főbb szakaszait, a későbbi változtatásokat, az anyagot ért károsodásokat és okait, az alkalmazható konzerválást eljárásokat és esztétikai helyreállítás lehetőségeit. Ezért munkája jelentős mértékben igényli a művészettörténésszel és természettudományos szakemberrel való együttműködést, de nem passzív végrehajtója azok utasításainak, A restaurátor végzi a művészeti emlékek gyakorlati kezelését, és a kutatásban csak olyan mértékben kell részt vállalnia, amennyire tapasztalatai, megfigyelései ennek hasznára lehetnek. Feladata, hogy kérdéseit félreérthetetlenül fogalmazza meg, hogy a segédtudományoktól használható válaszokat kapjon, és a kapott információkat kiértékelje, hasznosítsa és a gyakorlatban alkalmazza. A műtárgyak restaurálás előtti és munkaközi állapotairól dokumentációs értékű, általában fekete-fehér szintónushelyes és különböző fotótechnikai felvételeket kell készíteni, melyek pótolhatatlan adatokat rögzítenek. Ezt a munkát lehetőleg a restaurátor vagy restaurálásban és mütárgyvizsgálati eljárásokban járatos fényképész végezze. A bal merev szárny restaurálása diplomafeladatom volt. A Főiskolán szerzett elméleti ismereteket igyekeztem összesíteni és a gyakorlatban alkalmazni. A konzerválás mellett elsősorban a vizsgálati módszerek alkalmazása, a dokumentálás és a segédtudományok szakembereivel való együttműködés lehetőségei foglalkoztattak. A dokumentációt ujrendszerü űrlapokon állítottam össze, amely megkönnyitette munkámat és a leírt adatok az oltár többé részének helyreállítási munkáit is elősegítik. Eddig az 1970-ben összeállított dokumentációs formulát15 használta a Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátor Intézete. Az űrlapok kérdései a megismert és gyakorlatban alkalmazott ój eljárások és a megváltozott szemlélet következtében nem adnak elég lehetőséget a kutatások, a munka során szerzett tapasztalatok és a restaurálás rövid, pontos, egyértelmű megfogalmazására. Az űrlapok kérdései bizonytalanok, csak általános részeket érintenek, ezért megválaszolásuk körülményes, sok időt vesz igénybe. A restaurálási dokumentáció kérdésével a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ is foglalkozik, kidolgozásában a Szépművészeti Mózeum, a Magyar Képzőművészeti Főiskola és a Magyar Nemzeti Galéria restaurátorainak közreműködését kérte. A dokumentáció tervezet összeállításában Móré Miklóssal, Varga Dezsővel, Szent- Gáli Erzsébettel, Görbe Katalinnal és Velledits Lajossal együtt vettem részt. Az anyag- vizsgálatokra vonatkozó kérdéseket Kriston Lászlóval beszéltük meg. A korábban rendszeresített formanyomtatványból indultunk ki, annak kérdéseit kiegészítettük, rendszereztük az uj kutatási és restaurálási szemléletnek megfelelően. Ugyanakkor tanulmányoztuk és hasznosítottuk a külföldön használatos rendszereket is. 15 Törekedtünk arra, hogy az űrlapok kérdései minden lehetséges restaurátori problémát felöleljenek, a kérdések részletesek, egy-két mondattal megválaszolhatók legyenek. Tekintettel arra, hogy minden műtárgy esetében más és más kérdésre kell válaszolni, mások a konzerválás! és helyreállítási követelmények, ezért az anyagvizsgálatok kérdőívei nem határozzák meg a vizsgálat módszereit: a vizsgálat célját tartjuk fontosnak, ezekre ad választ, esetleg javaslatokat a kutató. Hasonló szemlélet szerint alakítottuk ki a többi kérdőívet is, A kérdések a műtárgy szerkezetére, felépítésére vonatkoznak. A kezelés és helyreállítás módját a restaurátor a kapott vizsgálati eredmények és saját tapasztalata utján határozza meg, és az alkalmazott eljárást megindokolja. Mivel a munka alatt a restaurátor megismeri a műtárgy sajátosságait, e^ért a későbbi kezelésre, tárolásra vonatkozó javaslatait is fel tudja jegyezni. Külön helyet biztosítottunk a restaurálást követő észrevételeknek, melyben a gyűjtemény kezelője közölheti észrevételeit. Ezt a formát alkalmasnak találom a jövőben végzendő többféle képzőművészeti alkotáson végzett munka dokumentálására és teret enged a történeti adatok, vizsgálati módszerek, észrevételek és kezelések leírására, valamint a csatolt felvételek nyilvántartására. 68
