Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szentkirályi Miklós: A leibici Szent Anna-oltár bal merevszárnyának restaurálása és restaurálási dokumentációja
keletkezett. Az egyes deszkák enyhén, elsősorban közép tájon megvetemedtek. A legnagyobb elhajlás a bal oldali deszkán 16 mm, a jobb oldalin 11 mm, az osztóléc magasságában. A huszas évek közepén készített felvételen12, jól látszik, hogy a tábla még egyben van, pontosabban az alsó képmező kis szakaszán már megindult az elválás, és a két deszka ragasztása mentén látható defor- málódás előre jelzi a később bekövetkezett romlást. A keret illesztései erősen sérültek, töredezettek. Az osztóléc - a tábla vetemedése következtében - bal oldalán kiszakadt. Tizeken a részeken a vászon aláragasztás, az aranyozott és festett részek roncsolódtak, a facsapok eltörtek. A sérült helyeket a korábbi javításokkor vasszegekkel erősítették meg, de ezek további károsodások okozói voltak. A képeket egyenletes vastagságú, utólagosan felhordozott szennyezett lakkréteg boritja. A festékréteg rongált, a felhordás módjától és az alaptól függően változó repedéshálóval. Sok helyen nagyméretű nyilt és zárt hólyagzás, pergés figyelhető meg. A felület szennyezett, a kék és elsősorban a zöld színek erősen megbámulták. Emerenciána sárga szinü ruhájának árnyékolása elszintelene- dett, ennek valószínű oka az, hogy krétára vittek fel valamilyen szerves festéket, amely azóta elbomlott. Az oltártáblát többször restaurálták, illetve javították. Nagyobb méretű javítás elsősorban az alsó, sérült részekre, a keretre, de a tábla egész felületére is kiterjedt. A kiegészítés és retusálás nem kielégítő. A legtöbb helyen nemcsak a hiányokat fedték be, hanem az eredeti - viszonylag épen megmaradt felületeket is - ezzel megváltoztatták az eredeti részek jellegét. Az alsó rész rekonstrukciója megoldatlan, önkényes. Az átfestések és retusok kötőanyaga olaj. A festékanyagból ítélve a javítások a XIX. század végén vagy a századfordulón történtek. A pig- mentanalizis eredménye alapján Fmerenciána sárga ruháján levő javítás anyaga krómsárga (PbCrO^)j amit csak 1820 körül kezdtek használni12. Javításkor minden bizonnyal megkísérelték a képek tisztítását - erre utalnak az egyenetlenül megkoptatott felületek és a töredékesen megmaradt erősen megbámult korai lakknyomok, melyek zavaró foltjait ráhordott festékkel tüntették el. Nagyméretű zárt hólyagzások lehettek a képen, ezek visszavasalásakor lyukakat fúrtak a festékrétegbe, hogy kötőanyagot juttassanak a festék, illetve az alapozás és az alap közé. A lyukak túlzottan nagy számiíak és roncsolták a festékréteget. Az 1953-1955-ben végzett konzerváláskor a lejegyzett adatok szerint halenyvet használtak. A további raktározás folyamán a sérült és pergő részeket vastag, nehezen oldódó viaszgyanta réteggel védték le. Restaurálás Az oltártábla restaurálásakor igyekeztem átfogó javítást végezni. Elsősorban a konzerválásra és statikai megerősítésére fordítottam nagy gondot. Az eredeti rész legkisebb darabját is tiszteletben tartottam, ugyanakkor a szennyeződéseket és az olyan nem egykorú festékrétegeket. 65
