Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

H. Sallai Mariann: Műemléki környezetben lévő képzőművészeti alkotások restaurálása

H. SALLAI, Mariann

Műemléki környezetben lévő képzőművészeti alkotások restaurálása

1965-ben az MTA Épitészeti Elméleti Bizottsága ankétot rendezett, ahol a képzőmű- vészeti restaurálások metodikáját és elvi szempontjait is megvitatták a Velencei Carta szellemében.

A képző- és iparművészeti alkotások elválaszthatatlanok magától az épülettől, a restaurálásnak is a mindenkori műemlékhelyreállítási elvekhez kell alkalmazkodnia. A helyreállított épületeknek ki kell szolgálnia egy meghatározott funkció igényeit. A kiegészítések szükségessége gyakran a funkcióval van egyenes arányban.

A másik szempont a képző- és iparművészeti műfajok belső törvényszerűsége (a szerkezeti zártság). A restaurátorral szemben alapvető követelmény a maximális alkalmazkodás, az átélőképesség. Meg kell találnia a kellő mértéket a mű hitelességének megőrzésében s a művészi hatás emelésében. Különös magyar probléma az egymásmelletti több periódus egyidejű bemutatása, s ezzel új esztétikai rend formálása. Az esztétikai és történeti oldal elválaszthatatlan egymástól. Barokk festmények esetén, a tér fes-r tői továbbformálása következtében, nehezen viselhető el a festői kompozíciók csonkasága.

Restaurálás az a beavatkozás, amely a meglévő állapot valamilyen változtatásával jár. A kiegészítés során a festmény hiányzó elemi részeit pótoljuk a formai egység (és jobb megértés) érdekében; olyan módon valósítható csak meg, hogy a pótolt rész egyértelműen megkülönböztethető legyen az eredetitől. A megmaradt eredeti részeket nem érheti sérelem (átfestés). Tartózkodónak kell lennie, csak a leglényegesebb mozzanatokra szorítkozhatik.

(Az 1978. évi zágrábi V. Restaurátor Triennáléra benyújtott előadás szövege. /Szerk. /)

Restoration of Objects of Art Stored in an Environment of Monuments by Mariann II. SALLAI

The Architectural Theoretical Comittee of the Hungarian Academy of Sciences organized a conference in 1965. The methodics and basic principles of the restoration of objects of the fine arts were also discussed in the spirit of the Venice Chart.

Objects of the fine and industrial arts are inseparable from the building proper and restoration has to follow the principles of restoration of objects of art is general. The restored buildings have to fulfill the requirements of a given function. The necessity of completion is often directly proportional to the function.

The other point of view is connected with the intrinsic law of fine and industrial arts (structural closedness). A basic requirement in connection with restorers is a maximum degree of adaptation and the ability to enter into the spirit of the monument. The restorer has to find the proper degree in the preservation of the authenticity and enhancing the artistic effect. Displaying a number of periods side by side and thereby forming a new aesthetical order is a special Hungarian problem. The aesthetical and historical sides are inseparable from each other. In the case of Baroque paintings, mutilation of the compositions by further formulation of space is hardly bearable.

Restoration is an operation involving some sort of change in the existing situation. In the course of completing, missing elements of the painting are added to enhance formal unity (and better understanding); it can be carried out only in such a manner that the completed part be unequivocally distinguishable from the original ones. No alterations (e.g. painting over) must be carried out on the surviving original parts. The restorer should show reservation and should restrict activities to the most essential parts.