Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Somlósi Éva: A csolnoki avar vaskard restaurálása

Erdélyi István véleménye szerint külön érdekessége a kardnak, hogy a kovácsolási technika jól látható nyomokat hagyott, A hasonló korból származó hazai kardnál eddig még nem állapítottak meg mintás kovácsolási technikát. (A hazai frank szárnyaslándzsa leleteink nagy része ilyen kovácsolási technikával készült - vizsgálatukkal Szabó Zoltán foglalkozott részletesen.)

A redukció befejezése után desztillált vízzel hidegen és melegen többször átmostuk a tárgyat, a kloridion próba eredménye nem volt kielégítő, így arra törekedtünk, hogy az aktiv klórvegyületeket, inaktiv vízben oldódó vegyületté alakítsuk és a korróziót stabilizáljuk.

Utolsó lépésként ioncserélőt, anioncserélót (varion AD) használtunk. Ilyen esetben legtöbbször elektrokémiai módszerrel érdemes dolgozni, ahol az anódtérben anioncserélő oszlopon haladnak keresztül az ionok. Ebben az esetben a tárgy külsődleges alakja, mérete és labilis állapota nem tette lehetővé az elektrolizis alkalmazását. A tárgyat anioncserélő kásába helyeztük, infralámpával 40°C-on tartottuk a hőfokot. Az ioncserélőt háromszor regeneráltuk 5%-os nátriumhidroxiddal.

Desztillált vizes mosás után a kardot acetonban áztattuk rövid ideig, hogy rozsdahártya ne képződjék a felületén. Meleg levegő ráfuvatásával szárítottuk, majd foszfátos kezeléssel végzett passziváció következett.

A vastárgyak esetében erre mindig szükség van. A vas felületén a pasz- szivációval olyan kristályszerkezet keletkezik, amely átmeneti védelmet nyújt a korrózióval szemben, de ez nem adja meg a kellő védelmet. Passziválásnál a tárgy felületéről a savnyomokat gondosan el kell távolítani. Védőbevonatként PVB 5%-os (polivinilbuthyrál) acetonos-toluolos oldatát használtuk,

A fenti példa is bizonyítja, hogy restaurátorok munkája sok esetben összetett, bonyolult feladatsorozatok megoldását jelenti egyrészt a lelet állagmegóvása, másrészt a régészeti kutatás érdekében.

190