Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Somlósi Éva: A csolnoki avar vaskard restaurálása
nak (CaS04. 2H20). A kiásott tárgyak a párolgás folytán vizet veszítenek, kiszáradnak. A gipsz kötődése közben a tárgyat körülvevő földből a nedvességet teljesen elvonta, igy a kiszáradás folyamatát gyorsította. Kiszáradás miatt különösen a fatok maradványai károsodtak a legjobban és hiába volt kőkemény a gipsz, mert alulról a kiszáradt földet semmi sem védte. Kiemelés után 2 cm vastag deszkalapra helyezték a kardot. II. A restaurálás menete A kard a kiemelés után egy héttel került a laboratóriumba. Bizonyos volt, hogy a tárgy sokat károsodott a kiszáradás miatt, az volt az első és legfontosabb feladat, hogy a kiszáradt földet átitassuk vizzel, (Óvatosan megfordítva a tárgyat, nedves papírvattával és gézzel szorosan a gipszhez erősítettük a földet. Plextol 20%-os oldatával impregnáltuk. Majd visszahelyezve a deszkalapra, gondosan rögzítettük. Tekintettel arra, hogy a restaurálás menetét és a régész kutató számára a tudományos feldolgozást a kibontás eredménye döntően befolyásolta, úgy határoztunk, hogy a leghelyesebb módszer ebben az esetben, ha röntgen- felvételt készítünk, így kaptunk teljes értékű információt a kard állagáról, a körülötte és alatta lehelyezkedó tárgyakról. Röntgenfelvételt Agfa- Gewaert D7 minőségű (fólia nélküli) ipari röntgenfilmre készítettük a felvételhez forgó anódos diagnosztikai röntgenkészülék röntgencsövének kis- fókuszát (1,2x1,2 mm optikai fókusz folt méret) használtuk. Felvételi adatok: Fókusz-film távolság 100 cm Röntgencső feszültség 110 kV Expozíció 220 mAS A felvételeket. Végh László mérnök készítette. Érdemes megemlítenem, hogy a végleges felvétel előtt, 120 mAS próbafelvétel készült, amelyen kitűnően kiértékelhetők a kardot körülvevő lágyabb, tehát sugár- áteresztobb anyagok, ezért konklúzióként megállapítható, hogy régészeti leletek esetében - in situ felvételek esetén - célszerű különböző sugárkeménységekkel és sugármennyiségekkel felvétel-sorozatot készíteni, hogy a rejtett tárgy, vagy tárgyak teljes információtartalmát megkaphassuk. Természetesen a röntgenfilmról készült fényképmásolatok lényegesen kevesebb információt tartalmaznak, mint az átvilágítható röntgenfilmek. Azt is meg kell említeni, hogy a felvételeket készítő mérnök véleménye szerint az első felvételeket egyedi leletek esetében érdemes az ásatás helyszínén hordozható ipari röntgenkészülékkel elkészíteni és így elháríthatok a feltáráskor keletkező jóvátehetetlen sérülések. A fenti példa azt is bizonyltja, hogy egy-egy értékes régészeti lelet szakszerű restaurálása nem is képzelhető el a röntgenfelvételek által nyújtott segítség nélkül. Miután a felvételeket átvilágítva áttanulmányoztuk, milliméter papíron először egy "vak térképet" készítettünk, ahol minden apró részletet pontosan jelöltünk és felvettünk, hogy a kard kibontásánál biztonságosan dolgozhassunk. Mindent pontosan rögzítettünk rajzban. A kard közepén különösen jól látható, hogy elég sérült. Szintén több 186
