Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Pomózi István: Festett famennyezetek és berendezések restaurálása
Araldit SW 426 - Harter HV 426 márkanevű kétkomponensű epoxigyanta vált be a legjobban, mivel viszonylag egyszerien felhasználható, kötés után könnyen megmunkálható és festéktffrő felületet biztosít. Az esztétikai értékek védelme A festett felület retusálását a műemléki hitelesség, valamint az esztétikai érték helyreállításának szem előtt tartásával a lehető legminimálisabb festés kiegészítéssel kell megoldani, A gyakorlatban a retusálás igen komoly összetett problémákat szokott felvetni, melyekről a kivitelezés során folyamatosan közös konzultáción szoktunk dönteni. A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a festett motívumok alapszínei az idő folyamán teljesen eltűntek, s csak a takaróléc alatt felfedezett festéknyomokból tudjuk meg, hogy volt. Az ilyen esetekben általában az alapszint nem állítjuk helyre. Gyakori az a probléma, amikor a beázásokból eredő elszineződés a tisztítás után is megmarad, erősen foltos a felület. Ebben az esetben az alapszint a foltos, elszineződött helyeken ki kell egészíteni. A motívumok retusálását vonalkázási technikával kell elvégezni a fa szálirányában. A festett felületek retusálására tempera festéket célszerűi alkalmazni. A retusálás a levédett felületre készül. így azokon a helyeken, ahol retusálás szükséges, ott az esetleg meglévő eredeti és a retusálási festékréteget egymástól a levédésre szolgáló műanyag választja el. A retusálás után a kiegészített felületek festékrétegét is le kell védeni. A festett famennyezetek és berendezések helyreállításánál és az azt megelőző tervezés során nemcsak épületszerkezeti és restaurálási technológiai problémákat kell megoldanunk, hanem sok esetben a műemléki esztétikai érték helyreállítása érdekében egyedi feladatokat is. A problémát gyakorlati tapasztalatok alapján, néhány példával próbálom érzékeltetni. A rakacaszendi (Borsod-Abauj-Zemplén megye) református templom hajójában lévő festett famennyezetet felirata szerint 1657-ben készítették. A mennyezet deszkáin geometrikus és növényi motívumok ismétlődnek, melyeket túlnyomórészt sablonnal festettek. A templomot többször javították, a hajóban lévő mennyezetrész egyes elemeit felcserélték, illetve a hiányzó elemeket testetlen deszkákkal pótolták. A nyugati apszisban lévő egységes mennyezetrészt 1821-ben készítették a korábbi mennyezetrészhez igazodva, de már szabadkézzel. Tervezéskor a műemléki hitelesség szem előtt tartásával az adott lehetőségeket figyelembevéve a viszonylag egységes kép kialakítása érdekében, azaz az esztétikai érték helyreállításáért kellett a templom hajójában lévő két mezőből álló mennyezetrész elemeit rendszerezni (l.rajz). A hiányzó elemeket a meglévő motívumok alapján lehetett kiegészíteni, illetve pótolni. A berendezés helyreállításánál is hasonló feladatot kellett megoldani, mivel a templomtér különböző korokból származó, különböző formájú 119
