Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Kisterenyei Ervin - Szücs Árpád: Panorámaképek (körképek) helyreállítása könnyűszerkezetes hordozóelemek alkalmazásával (A Feszty körkép restaurálási problémái)
Ismerve a hasonló körképek - Gettysburg1, Moszkva, Salzburg2 - helyreállításának problémáit, tapasztalatait, már munkánk megkezdésekor uj megoldás - könnyűszerkezetre erősítés - lehetőségeit kerestük. Hasonlóan megviselt állapotú volt a gettysburgi körkép is, ráadásul egy sikertelen restaurálási kísérletet is elszenvedett. A 60-as évek elején állították helyre a National Military Parkban (USA, Pennsylvania). Ilyen méretű és rendszerű képnél az egyik legsúlyosabb probléma a darabok összeillesztése, összeszerelése. W. J. Nitkiewicz igy ír erről egy levelében: "Elméletem szerint a teljes méretű ciklorámát (körképet), mi- vel_ konvex alakban volt felállítva, több helyen elvágták, nem lehet egyszerűen egymás mellé függeszteni, mert a vágások mentén a vászon begörbül, és nem illesztheti) össze. Az összeillesztés csak úgy oldható meg, hogy merev hátlapra erősítjük a kép darabjait, amelynek formája pontosan megegyezik a festmény felvágás előtti formájával. " Hasonló problémáról ir Germain Bapst is} The History of Panoramas and Dioramas^ c. munkájában. A panorámaképek vásznát felül egy erős, kör alakú fakeretre erősítik (1. ábra: A), alul pedig egy vasból készült gyűrűre, amelyre súlyokat akasztanak, hogy biztosítsák az állandó feszítést, E feszítés ellenére a vászon középtájon kihasasodik. Ezért a vasgyúrű átmérőjének kisebbnek kell lenni, mint a felső kereté, hogy a vásznat egy kissé előbbre huzza, így kiküszöbölhető az árnyék is, mely azért képződik, mert a fény vertikálisan esik a képre. A körképnek ez a jellegzetes konvexitása 15 méter magas képnél 1 métert is elérhet, A fenti jelenség eredményét a darabok felmérésekor mi is közvetlenül tapasztalhattuk, amikor a csatlakozó darabok széle síkba terítve ívet rajzolt. E hatás jelenléte azt mutatja, hogy a vásznat nemcsak vertikális, hanem horizontális feszültség is éri. Az ilyen képet a kisimítás miatt részeire kell szétszedni. Az összeillesztés felfüggesztett állapotban történik, széleik már nem adnak egyenes vonalat, a vágások, szétbontott varrások mentén elhajlanak. A konvexitásból adódó problémák nehezítették a Gettysburgi Körkép ösz- szeállitását is: ..."amikor a most már egyenesen függő részeket ösz- szedolgoztuk (1. ábra: B), a kép alsó részén az összeillesztések mipd- két oldalán nagy hullámok keletkeztek. A szomszédos részeknél, ahol ez a kihajlás nem volt meg, az összeillesztés után ez az egyenetlenség nem mutatkozott. Ezek az egyenetlenségek tehát lokális jellegűek voltak és így nem lehetett őket feszítéssel eloszlatni a teljes kerület mentén. Némi feszítéssel és megfelelő világítással azonban ezt a hatást valameny- nyire ki lehetett küszöbölni. " (W. J. Nitkiewicz) A Gettysburgi Körkép visszaszerelésekor is problémát okozott a konvexitás, bár a képet korábbi (eredeti) magasságának felére csökkentették. A darabok összeillesztésére alkalmazott megoldás eredményeként bizonyos távlatból (a nézőtérről) a töredék kevésbé jelentkezik, de "in spite of all the manipulating, some distortions are visible". (W. J. N,) A vászon torzulását az állandó terhelés, a függőleges és vízszintes feszültség okozza. Ha dublirozás után ismét függesztik az ekkor már jelentősen megnövekedett súlyú képet, belátható időn belül újabb problémák jelentkeznek. 10?
