Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: A borostyánkő és restaurálása
nek hozzá, ott borostyánkő firnájsszal kenik be. A borostyánkő lenolajban főzve meglágyul, képlékenyen formába préselhető: ez az öntött borostyán. A braun- schweigi-korál nem más mint megpuhitott és formába préselt borostyánkő. A felhős, átlátszatlan fehéres szinii borostyánkő a lágyitás hatására átlátszóvá válik. A borostyánkő hulladékot szén-diszulfiddal vagy éterrel képlékennyé gyúrják, vagy ragasztóval formákba préselik. Az ilyen borostyánt ambroidnak nevezik. A hamisítások felismerése A hamisítások és utánzások felismerése sokszor bajos, főképpen ha gyantából vagy borostyánkő hulladékból készült. Újabban szinte tökéletes utánzatokat készítenek műgyantából is. A borostyánkövet a hamisítványoktól a fajsuly, a keménység, az olvadékonyság, valamint a szag alapján lehet megkülönböztetni. A természetes gyantákból készült hamisítvány puhább, mint az eredeti borostyánkő. A hamisítvány körömmel megkarcolható. Az üvegből készült hamisítványok viszont jóval keményebbek a borostyánkőnél, s gombostűvel sem karcolhatok. A kopálgyanta keménységre ugyan megegyezik a borostyánkővel, de forró fémlapra téve kellemetlen szagot áraszt. Szaga orvosságra emlékeztet, mig a borostyánkő illata kellemes, szegfűszegre emlékeztet. 250 g viz és 28 g konyhasó oldatában az üveg lesüllyed, mig a borostyánkő és a kopál a felszínen úszik. A kopál a kősót nem karcolja, mig a borostyánkővel a kősó sima oldala jól karcolható. A gyengébb minőségű kopálok 180-230°C-on megolvadnak, a borostyánkő csak magasabb hőmérsékleten. A gyertya lángjában a borostyánkő csepegés nélkül ég, a kopál erősen csepeg, a poliészter gyanta nem ég, vagy ha igen, erősen kormozó lánggal, miközben erősen szenesedik. A kopál szén-diszulfidban és éterben jól oldódik, a borostyánkő nehezen, a poliészter pedig egyáltalán nem. A közönséges gyantából készült utánzat forró vizben megpuhul, sőt meg is olvadhat. A borostyánkőben, mikroszkóp alatt vizsgálva, számos apró buborékot, vagy likacsot láthatunk. A forró olajban puhított borostyánkőben halpénzhez hasonló repedések keletkeznek. A borostyánkőhulladékból készült "ambroid" tárgyak hosszabb ideig tartó éterben történő áztatás hatására szétesnek. Felhasználása A borostyánkő már a történelem előtti időkben is fontos kereskedelmi cikk volt. Az ókori hires borostyámat, amely a Balti-tengertől a Földközi -tengerig haladt, hazánk területét Sopronnál keresztezte. Később, a nagy földrajzi felfedezések korában a borostyánkő Közel-Keletre, Afrikába, sőt Amerikába is eljutott. Nemcsak ékszereket, hanem használati tárgyakat is készítettek belőle. Kedvelt felhasználási területe volt a tajtékból, vagy egyéb más anyagból készült pipák és szipkák szopókája. Különösen a törökök kedvelték a borostyánkő szopókát, mert azt tartották róla, hogy nem terjeszti a betegségeket. Készítettek belőle edényeket, tálakat, evőeszközökhöz fogókat is. Az ékszerészeknek ma is kedvelt anyaguk a borostyánkő. 127
