Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Illés János: A freskó technikája és a falfestmények helyreállítása
A klasszikus recept szerint a leendő kép helyén a tégla- vagy kőfalazatról minden vakolatot eltávolítunk. Még a fugákat is jó mélyen kikotorjuk. A felület alapos leporolása és lekefélése után a szivóképes falazat nem szívó kő- vagy tégladarabjait is megfelelőbb szivóképességüre cseréljük. A vakolat felhordása előtt a falazatot bőven locsoljuk, hogy minél több vizet vegyen fel. A locsolás után durvaszemcséjü, mosott és megszáritott folyami homokot, valamint öreg verem-meszet (amit oltása előtt fával égettek) 3:1 arányban alaposan összekeverünk. A vajas állagú meszet apránként elegyítjük a száraz homokkal és csak ezután hígítjuk fel vízzel, hogy képlékeny legyen. Az első réteget a kőműves higan csapja a falazatra, és szikkadása után huzza léccel simára. Ennek a rétegnek a vastagsága kb. 1,5-2 cm. Miután egyenletesen megszikkadt, és nem tapad rá ujjúnkra, finoman felhorzsoljuk a felületét, hogy a kialakult kalciumkarbonát-réteget (kalcithártyát) eltávolitsuk, mert ez elzárná a kapilláris szerkezetet. Ezáltal a második réteg számára tökéletes kémiai kötést biztosítunk. Erre az alaprétegre 3:1 arányú homok-mész keverékből a kőműves újabb kb. 1,5 centiméter vastagságú habarcsot hord fel és azt gondosan elsimítja. Megszikkadá- sa után ennek felületét is vékonyan lehántjuk. Erre a felületre 2:1 arányú homokmész keverékü, körülbelül 1 cm vastagságú vakolatot hordatunk fel. Ezzel a réteggel is Ugyanúgy járunk el, mint az előzőekkel, majd végül felrakatjuk a legfelső, kb. 5-8 mm vastagságú képvakolat réteget, amely fehér mészkőliszt vagy márványpor és oltott mész egyenlő arányú elegye. Ezt alaposan elsimítjuk. A felfelé dusuló mésztartalom az ellenáram elve szerint szükséges. Az elsimítás után - mivel ez a vékony réteg gyorsan szikkad - azonnal festhetünk. A festéket, azaz a pigmentanyagot esővízben, esetleg mészvizben elkeverve használjuk. A képrétegnek ezt a felszínét az ecset sortéi horzsolják fel a festés közben. A festés általában lazúros jellegű. A festék legcsekélyebb mész-, vagy mészkazein tartalma kifehéredést okoz a képen. A kialakuló mészkőhártya a freskónál a felületet teljesen lezárja. Ezért tehet kárt a fagy a valódi freskóban, ha a kalcithártya alatt meggyűlt kondenzviz fagypont alá hül. A középkori magyar freskók készitési technikája A fentebb leirt freskóalapot csak római kori freskóknál találtam. A magyarországi középkori falfestményeknél az első vakolat az adalékanyaggal szárazán vegyitett, illetőleg kevert mész-zuzalék, amit a kövekre hordás előtt pépesitettek vizzel és az már a falazatban oltódott meg. Ez oltódásakor megduzzad és kicsorog a kövek vagy téglák fugáiból. Ezt a felesleget ezután vékony rétegben simítják el a fal felületén. Az elsimított vakolatra és a falazatra vajas állagú verem-meszet kentek fel, kb. 1-2 milliméter vastagságban. Előfordul, hog3' elő- rajzolás nélkül festettek erre. Másutt erre kerül az előrajzolás, az úgynevezett szinópia, azután egy vékony vakolatréteg, amire a végső megfestés kerül. A festés ritkán lazurozó, inkább fedő színekkel, mészfestékkel festenek. Ilyen megoldást alkalmaztak a csempeszkopácsi román kori templom szentélyében. Ezt találtam a vizsolyl templom román kori szentélyének négyzetében, a lábazati részeken. A feldebrői altemplom szentélyében viszont a falazattal egyidejű 8
