Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
B.Kozocsa Ildikó: Papír - és pergamen kéziratok restaurálása az Országos Széchényi Könyvtárban
B. Kozocsa Ildikó: PAPÍR-ÉS PERGAMEN KÉZIRATOK RESTAURÁLÁSA AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁRBAN Közismert, mennyire összetett feladat egy könyv restaurálása. A sokféle külső és belső ok, a rossz tárolási körülmények következtében sérült, fertőzött könyv mindig több különböző anyagegyüttes restaurálását kívánja meg. De a kötésbőrök az iráshordozó és megíró anyagok önmagukban is bonyolult együttesek. A restaurátornak arra kell törekednie, hogy minél alaposabban megismerje ezen anyagok összetételét, tulajdonságait, a bennük végbemenő vegyi és fizikai változásokat, és azokat a módosulásokat is, amelyek a restauráló, konzerváló munka következtében mennek végbe. A restaurátornak számolnia kell azonban egy sor bizonytalansági tényezővel is. Hiába ismerjük például a régi kéziratok tintáinak elkészítési módjait, nem tudhatjuk, hogy az adott esetben készítőjük melyik receptet alkalmazta. Még ha analitikai vizsgálatokkal módunkban is áll ezt megtudni, bizonytalanná tesz bennünket a gondolat: mennyire tartotta magát a hajdani készítő a recepthez, és ha eltért, milyen irányban? Tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy készültek igen rossz minőségű tinták is, gondoljunk csak a vasgallusz tinták o- kozta átmaródásokra a papír illetve pergamen kéziratoknál. A bőrt, a pergament, a papirt csak ritkán vethetjük alá analitikai vizsgálatnak, mert ezen vizsgálatok legtöbbje károsítaná az anyagot. Másrészről sok restauráló műhely még a legfontosabb ellenőrző, vizsgálati műszerekkel sem rendelkezik, így hát a helyes diagnózis kialakításánál többnyire érzékszerveinkre és tapasztalatainkra vagyunk utalva. Mindezen bizonytalansági tényezők ellenére is alapvetően fontos az anyagismeret, mert ez a legbiztosabb támaszunk a megfelelő konzerváló-restauráló eljárás kiválasztásában. Papirkéziratok restaurálása A papirkéziratok tisztításáról, fehérítéséről, fertőtlenítéséről és regenerálásáról szólva a szakmában ismert eljárások közül csak azokat említem, amelyeket az OSZK műhelye gyakrabban alkalmaz. Tisztítás. A kéziratokat először mechanikai utón tisztitjuk; ecsettel vagy kézi porszívóval portalanitjuk a lapokat, a rátapadó port radírral vagy elektromos ra- dirozógéppel távolitjuk el. A kéziratokat fürdetéssel csak akkor tisztitjuk, ha vizfoltosak, penészfoltosak, vagy erősen szennyezettek. Kisebb szennyeződések eltávolítására gyakran elegendő a helyesen megválasztott hőfokú tiszta viz, vagy zsiralkohol-szulfonátos oldat, esetleg enyhe fehéritőszerként borax oldat. Makacs foltok helyi eltávolításához Cloramin T-t használunk. A fürdető eljárások, fehérítések előtt mindig meg kell győződni, hogy a tinták, színezékek nem oldódnak-e. Egyetlen kéziraton belül is változhat a tinta összetétele, ezért mindazon helyeken, ahol a tinta színe eltérő, ismételten meg kell 87
